Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
egyévi börtönre ítélte a törvényszék Méhes-tanácsa, a 100%-ban megjelent Bátorság című verse miatt. Az ügyet Gyarmati Fannynak írott március 2-i levelében Radnóti is fölemlegette, mondván, Lakatos ügyét „pénteken" tárgyalta a törvényszék. Az igazán érdekes azonban Radnóti kommentárja: „Rettenetes! Egy év! Ha ez a beteg fiú tényleg bekerül egy évre, nem jön ki többé" - írta. (A levelet idézi Ferencz 2005: 194.) Lakatos ekkor nem került börtönbe, ekkor még megúszta, de aktivitása - önveszélyes módon - nem hagyott alább. Részt vett a Bartha Miklós Társaság munkájában, fordított s mozgalmi lapokban vállalt szerepet. Az 1932-es év pontos kronológiáját egyelőre nem tudjuk meghatározni, de szerepvállalásai így, egymásra csúszva is jól jellemzik. Valószínűleg ekkor (vagy valamivel korábban, 1931 vége felé) történt meg az az epizód, amelyet Fejtő Ferenc emlékezete őrzött meg. Fejtő ugyanis, Pestre fölkerülve, eljárt a Bartha Miklós Társaságba, s Lakatossal is összebarátkozott: „Abban az időben barátkoztam össze a Társaság egyik vezető tagjával, egy Lakatos Péter Pál nevezetű púpos, kommunista nyomdásszal, aki gyönyörű szép feleségével meghívott magukhoz vacsorára. »Olvastad már József Attila verseit?« - kérdezte. »Hogy mondod? József Attila?« Megvallottam, hogy bár nagyon figyelem a versirodalmat, ilyen nevű költőről még nem hallottam. / »Nohát, akkor nem tudod, mit vesztettél! - mondta barátom. - Ó a legjobb közöttünk. Ha akarod, mindjárt felolvasom egy-két versét.« Előkereste a sárga füzetet, amelynek vezérverse úgy kezdődött: »Nincsen apám, se anyám«, és vastag szemüvege alól figyelte a hatását. Befejezte, s kértem, kezdje újra. Szinte kábultam dünyögtem: »Ilyen költeményt Ady Endre óta nem hallottam.« / »Szeretnéd megismerni? No, akkor felkeressük odahaza« - s már kaptuk a kabátunkat. József Attila akkor a Nyugati pályaudvar közelében lakott, egy füstös, rozoga ház második emeletén [...] Judit asszony éppen sikálta a padlót. Fel se kelt a guggolásból: »Menjetek be - mondta -, Attila dolgozik.« Barátom bemutatott: »Ez a fiatalember majdnem hogy elájult a gyönyörűségtől, amikor elszavaltam neki a Tiszta szívvel-f.« József Attila felállt, erősen megszorította a kezemet, leültetett, s megkínált bennünket a borosüvegből, amely az asztalán állt a tornyosodó könyvek és irkák között." (Fejtő 2005: 385.) Nem lehetetlen, persze, hogy Fejtő emlékezete kicsit poentíroz, amikor előadja ezt a történetet, de a lényeg bizonyosan igaz: Lakatos hozta össze őt József Attilával. Szerepet vállalt az egyik kérészéletű baloldali lap szerkesztésében is. A Szabadon, alcíme szerint „a haladó értelmiség lapja" volt, valójában az illegális kommunista párt felé tájékozódó (főleg egyetemista) fiatalok csoportosultak köré: a Mód (akkor még: Oszkó) testvérek, a későbbi neves pedagógus, Vajda László, a költő Garai János, Horner Miklós, mások. Az 1932. évi 2. szám impresszuma szerint „a kollektív szerkesztőség vezetője", legalábbis e szám esetében, Lakatos volt. E szám - vezető írásként elhelyezett közleménye, afféle vezérverse - József Attila Munkások című verse lett, de szerepelt benne írással Berda József, Bálint György, Horner Miklós és Garai János is. A lapba Lakatos is írt, neki itt egy Mécs Lászlóról írott pamfletje jelent meg, jellegzetes „osztályharcos" hangszerelésben. („Bennünket csupán az érdekel, hogy a kapitalista »termelési rend« imperialista - [rohadó] korszakában a »költő« melyik csapat élén halad.") Ekkoriból fönnmaradt egy levele, amelyet a Szabadon szerkesztőjeként, 1932. április 1-jén Remenyik Zsigmondhoz írt. Ez a levele - pontosabban levelezőlapja - jól jellemzi beállítottságát. A címzett neve mellett ugyan a szokványos „úr" titulus áll, de a megszólításban az „elvtárs" szó szerepel: „Kedves Elvtársam, lapzárta április 7-én, csütörtökön. Kérem, hogy a két rövid novellát a szerkesztőségi órára fölhozni szíveskedjék (d. u. 5-7 órakor). Minden jót kívánok, elvtársi üdvözlettel: Lakatos Péter Pál." (PIM kézirattár V. 2174/61.) Valamikor ekkortájt lefordította a berlini Marxistische Arbeiterschulung két munkásmozgalom-történeti füzetét is. Az első A nagy francia forradalom címmel, a Szabadon kiadásában jelent meg, 32 lapon. (Tipográfiája, például a kiadó nevének kisbetűs írásmódja megegyezik a Szabadon Lakatos szerkesztette 2. számáéval, föltehetően nagyjából egy időben jelentek meg.) A kis füzet 60 fillérbe 110
