Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
került, és Lakatosnál volt megrendelhető: „Megrendelhető a pénz előzetes beküldése mellett a felelős kiadónál. - Cím: Lakatos Péter Pál, Budapest, VII., István út 21 sz. II. 21. Augusztus 1-től VI., Vilmos császár út 33 sz. III. 28." E füzet persze nem Lakatos magánkiadványa volt, pártpénzből, pártkiadványként jelent meg. (A 2. füzet - Az ipari forradalom Angliában és a chartizmus - már nem a Szabadon, hanem Faust Imre kiadásában jelent meg, de folyamatos - 33-64. - lapszámozással.) Valamikor ekkoriban, már ugyancsak Faust Imre kiadványaként, egy németből fordított orosz elbeszélés is az ő fordítói teljesítményeként látott napvilágot: „Neverov Sándor: Éhínség." Ez is mindössze 16 lap terjedelmű füzet (illusztrációit Cserepes István készítette). Természetesen ez sem pusztán „irodalmi" kiadvány volt, ezt- tematikáján túl - a borítófedél 2. oldalán, az úgynevezett B/2-n levő hirdetés is elárulja - itt ugyanis a Müller Lajos szerkesztette Európa Könyvtár köteteit népszerűsítették (Marx: A góthai program kritikája [elfogyott], Engels: Feuerbach és a klasszikus német filozófia lezárulása, Hodan Max: Igazán a gólya hozza a kisgyereket? Sajtó alatt: Plechánov: A marxizmus tudományos alapproblémái). Szerepet kapott József Attila nevezetes, de csak egyetlen számot megélt folyóiratában, a Valóságban is. A Valóság, amely 1932 tavaszán állt össze, s már olyanokat is közölt, mint Fejtő Ferenc vagy Rajk László, júniusban jelent meg. Lakatos a Babits szerkesztette Új anthológiát szemlézte - jól érzékelhetően József Attila intenciói szerint (KJA 1: 236—239.). Kritikája Babits előszavának „burkolt tendenciáját" leplezte le, s három költő - Erdélyi József, József Attila és Illyés Gyula - példáján mutatta be a (Babits által nem létezőnek tekintett) „aktuális tendenciákat". Hogy e három költőt emelte ki, egyszerre jellemzi Lakatos nézőpontját s szerkesztője ítéletét. Mindhárom jellemzése érdekes, de itt elegendő a József Attiláról írottakat idézni: „A második ellentmondás józsef Attila költészete. Elég itt megjegyeznünk annyit, hogy Babits »kiválogatása« egyenesen meghamisítása annak a fejlődésnek, amit József Attila megfutott, letagadása a »Döntsd a tőkét, ne siránkozz« című verseskötetnek, amely József Attilát a proletariátus legtudatosabb költőjévé emelte, s amely meghazudtolása annak a Babits-féle tendenciának, amely szerint »messze vannak attól, hogy kollektív és politikai érzelmeket énekeljenek«." (KJA 1: 237.) A Babits által választott két József Attila-vers, a Tiszta szívvel és a Megfáradt ember, Lakatos szerint „két tiszta magyar vers" - „és dokumentum", „de mint minden, e két vers is csak a költő fejlődésén keresztül mérhető". (KJA 1: 238.) Nem kétséges, itt Lakatos csak József Attila „szócsöve" volt, azt mondta ki, amit ő gondolt, de amit célszerűbb volt csak közvetve kimondania. 10 Egy illegális, „földalatti" mozgalomnak elsőrendű érdeke, hogy a legális szervezetekben, s általában a nyilvánosságban is valamiképpen jelen legyen. Ez az érdek magyarázza, hogy Lakatos „látható" tevékenysége is (a különböző folyóirat-kísérleteken túl) még ez időben is elsősorban a Bartha Miklós Társaságban zajlott. Ez a társaság persze érdemben már nem az volt, amivel annak idején, első belépésekor (1928) megismerkedett. Ezt 1932/33-ra a világgazdasági válság alaposan átalakította, radikalizálta - az életkörülmények alakulása és az általános válságérzet megtette hatását. (Jellemző, hogy ez időben [1932] még a kommunistának aligha nevezhető Károlyi Imre gróf is A kapitalista világrend válságáról írt könyvet.) Lakatos és társai tehát jó eséllyel vethették be magukat a társaság áthangolásába. Egy 1932. március 23-i rendőrségi jelentés (OL K 149. 147. 1932-7-4442/179-180.) meg is állapította: A társaság tagjai „sorába visszaszivárognak azok a kivonult kommunisták, akik az 1931. év során elhagyták a társaságot", s az „előadások és vitaestek" tematikája immár így alakult: „ Új szellem diadala", „erkölcsi válság és megújulás", „új szellem a társadalomtudományban", „kivezető út a kapitalista világrend 111
