Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Horváth Dezső: Messzi Imriske kegyetlen halála
Horváth Dezső Messzi Imriske kegyetlen halála Shakespeare óta biztosan tudhatjuk, mindenki onnan veszi a témáját, ahol rátalál. Szépen akarom mondani, a hétköznapi szóhasználatban másként hangzik. Két dudás egy csárdában? Történetesen a szegedi múzeumban? Tömörkény is írogatja a maga történetkéit, meg Móra is. Áthallás sincs kizárva. Hogy merről merre, ki lehet találni. Cifraság a dologban, akárhonnan nézzük, az irodalom nyert vele. Történhetett valamikor az elmúlt század első évtizedének a végén, hogy „bekövetkezett" a múzeumba a homokbuckás tanyákról Messzi Imriske, az apjával. Hozták magukkal a fából faragott cséplőgépet, meg az újszegedi deszkagyár lekop- pintott fűrészmasináját, úgyszintén fából kifaragva. A megszólalásig hasonlított mindegyik az eredetire, kis kerék forgatásával lehetett működtetni. Imriske akkor végezte az elemi iskola negyedik osztályát. Csodagyerekké nyilvánították azon nyomban, és állítólag a polgármesterhez folyamodtak kitaníttatása ügyében. Rébuszokban beszélek, van itt neve mindenkinek. Tömörkény István az egyik, Móra Ferenc a másik, Imriske pedig Katona Imre. Apja Katona Pál. Segítségünkre van a Szegedi Napló 1910. február 13-i számában Csipke álnéven Móra Ferenc tárcája. Ebben már az édesanya is szerepel a deputáció tagjaként, és kimondatik az is, hogy a gyerök nem szereti a paraszti mesterségöt. Itt mindenesetre alsótanyai illetőségű a család, a csorvai kapitányságból érkezett. Kiegészítésnek, akár kontrának is vehetjük ugyanennek az újságnak bő egy hónappal későbbi (1910. március 19.) számában A tanyai csodagyerek címen megjelent tudósítást. Ebből egyértelműen kiderül, Tömörkény Istvánhoz érkeztek a vendégek, de Fölsőtanyáról. Már negyedszer jártak bent, és magukkal hozták azt a varrógépet és repülőgépmodellt is, amit szintúgy a gyerek faragott ki fából, és tökéletesen működött, ha megtekerték. A repülő természetesen nem röpült, csak a szárnyait mozgatta. A repülés évszázada kezdődött akkoriban. Jól lerágott csont ez már, kutatóink eddig rendre eljutottak. A Georgikon című Móra-kötet Epilógusában azonban meglepő fordulatról kaptunk hírt. (Először a Világban jelent meg 1923. június 17-én.) Mert ebben ez áll: „Valamelyik adótiszt úr azt tanácsolta Messzi Pálnak, mutasson be téged a találmányoddal együtt nekem..." (Tömörkény 1917. április 24-én halt meg, ekkor már nem élt. Szabad a vásár?) Kutatóink eddig tehát rendre eljutottak, de rágnivalót nekem is hagytak a csonton. Igaz, arról se vett tudomást senki, hogy külön füzetkét áldoztam Móra három 36
