Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Horváth Dezső: Messzi Imriske kegyetlen halála

kötetére. Az se, aki fölbiztatott a helyszínek előbogarászására, a szereplők azonosítására, sőt a füzetet is megszerkesztette. Nagyképűséggel mondhatnám, jó sok korábbi hiedelem dőlt meg benne. A göncöt is letépte rólam, akinek eredeti tévelygéseit kiigazítottam. Aki tehát minden gondolatomat átmorzsolhatta volna tíz ujja között, a nagydoktorijaként megjelent monográfiában az általam cáfolt tévedéseket sorra még mindig tényként sorakoztatja elő.

Kocakutatónak számítok csak, minek is vergődnének velem? Ha valami beindul, a véletlen is kezemre szokott játszani. 1988 őszén rábukkantam a Katona család leszármazottjaira, és meg is írtam a Délmagyarország október 29-i számában. Ideidézem az egészet.

Ha legközelebb arra járok, megint be kell ugranom Katona Istvánék tanyájába. Zákányszék és Rúzsa között laknak, és soha nem hallottak arról, hogy Móra Ferenc már 1910-ben írt a famíliájukról, sőt, fölmelegített töltött káposztához hasonlóan 1923-ban, egészen pontosan június 17-én a Világ című lapban is megjelentek, és legvégül a Georgikon Epilógusaként kötetet is zártak. Nagyon kértek, juttassam el nekik a kötetet.

Furcsa találkozásunk volt idén, október közepén. Az öregcsorvai iskolát kerülgetvén akadtunk rá egy összedöntött keresztre. Dűlőutak szögletében állott, amikor még állhatott, de hogy traktor ment-e neki szilaj figyelmetlenségében, vagy más nagy gép, nem tudni. Egy biztos, a kőkereszt darabokra esve hever az út porából kinőtt bokrok között. Sorra pusztulnak keresztjeink, és mostanában sorra újítják föl őket, az állíttatok iránt érzett kegyelet föltétlenül jobb sorsot kérne a hálátlan utókortól. Velem van János, aki ebben az iskolában járta gyermekkorát, együtt betűzzük a fölírást: Katona Imre és neje, Farkas Verőn. Állíttatták 1923-ban. Ki lehetett ez a Katona Imre?

Azt mondja János, ő tudja. Az a tanyai csodagyerek, aki cséplőgépet szerkesztett. Ha kíváncsi vagyok rá, menjek be a szegedi múzeumba, ott most is megtalálom. Mondom rá, nem kell bemennem, láttam ott sok évvel ezelőtt, sőt még több éve meg is akarom keresni. El még? Hol lakhat?

Útbaigazít, és már nyitjuk is a nagy tanya karámkapuját. Itt úgy vannak a villanypásztorral, mint az ugyancsak Móránál található Szél ángyó ura, Tilalmas Nagy István volt a villámhárítóval: szegény helyen fából is megteszi. Körülkerítették a tanya körüli semlyéket, hogy adagolva legelhesse a marha. Amikor azonban elkezdem mondani, hogy a kereszt állítóját keresném, azt a feleletet kapom, hogy rossz helyen járok. Az a fajta Katona Imre Mórahalomra költözött, ott keressem. Látom azonban, kíváncsian várják, mi végről keresem őket, elmondom a cséplőgép históriáját, hozzátéve Móra írását is.- Mégiscsak jó helyen járnak! Az a Katona Imre az én nagybátyám volt, de a keresztet nem ő állíttatta.- Ha minden tévedésem ekkora haszonnal járna, akkor mától kezdve csak tévedni szeretnék! - szorongatom meg István kezét.

Betessékelnek azonnal a házba, pedig a vénasszonyok nyara önmagában is becsülendő ajándéka az ősznek.- Úgy volt ő a nagybátyám nekem, hogy az apám testvére volt.- Csak volt?- Sajnos, már az apám is csak volt. Tavaly temettük, Isten nyugosztalja.- És az Imre?

37