Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Demény Péter: Fogazott boldogság
Demény Péter Fogazott boldogság Békés Pálról „A kilencvenes évek végén megütöttek azok a rövid írásai, amelyek az Élet és Irodalomban kezdtek megjelenni" - írja Fodor Géza, és ez a „megütöttek" nagyon szerencsésen és érzékenyen megválasztott szó. Engem is megütöttek: tele voltak élettel, tudással, tapasztalattal, és valami keserű legyintéssel mindezek alján. Talán nem véletlen, hogy túlságosan is fiatalon kellett meghalnia. Egyetlenegyszer láttam: fagylaltot nyalt a Vörösmarty vagy a Szervita téren. Úgy emlékszem, akkor már ismertem és szerettem a „bélyegeket", sejtettem azt is, hogy nem harapna meg, ha ráköszönnék, mégsem tettem meg. Annyira bízunk a statisztikákban, aztán meg átkozzuk a gátlásainkat. Van néhány író, akiktől alig valamit olvastam, az a valami azonban rögtön a lelkem közepébe költözött, megmagyarázhatatlanul és kitéphetetlenül. Ernst Jünger például, akinek A márványszirteken című regényét hosszú esztendők óta csodálom, és minden évben újraolvasom, mióta a román fordítást véletlenül megvettem. Vagy Baricco, akitől a Selyem éppúgy azonnal lenyűgözött, amikor 2001- ben egy népszabadságos srác a kezembe nyomta. Tőle ugyan a Barbárok című kötetnyi esszét is olvastam, és az is jó volt, de a Selyem úgy megmaradt bennem, mint az első szerelmes éjszaka. Békés Pállal is így jártam. A bélyegek belém ragadtak, kísérnek azóta is, most már a kötettel a polcomon. Egy időben az elender.hu-n kerestem rájuk, és az még jobb élmény volt, a bélyegek cikcakkos szélei megteremtették a bélyegalbum illúzióját. Mindig feldobódva viszem be a szemináriumaimra az Ej, mi a kőt meg a Ha letapadot, tudom, engem annyi energiával tölt fel a szeretet, hogy még adni is adhatok belőle, és valószínűleg tényleg adok; még soha Békés-szemináriumom rosszul nem sikerült, a diákok is érzik, mennyi életet tud ez az író, ráadásul abban a korban vannak, amikor az ember megtársasodik, és még nevet a fitymaszűkületen. „Ha letapad, műthetjük." De én, én miért szeretem a bélyegeket? Talán azért, mert bár Örkény hatalmas előkép, Békés el tud szakadni tőle. És nem csak úgy, ahogy Fodor Géza mondja, hogy míg az előbbinél az egyperces „csak a rövid érzékletes metaforája", addig Békés bélyegei közül „a leghosszabb is éppen hogy csak kitölti a karcsú kis könyv egyetlen oldalát", hanem elsősorban abban, hogy Békés sokkal líraibb, a rövidség mégis 190
