Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Öt bagatell
5. Teltek-múltak az évek, megöregedtünk, velünk együtt megöregedtek az egykori tizenhat éves diáklányok is. Jöttek a kétezres évek, hirtelen tovatűnt Utassy Jóska derűje is. Egyre többet lehetett hallani betegségéről, depressziójáról. Egyre többet lehetett hallani idegkórházi kezeléseiről. Ha otthon volt, otthon sem volt könnyű az élete, egyik versében például megírta végzetes tervét, hogy halálra cigarettázza magát. Hol volt már az egykor kirobbanó kedélyű Utassy Jóska! Előbb Pesten éltek, egy pesti lakótelepi lakásban feleségével, majd fia betegsége és halála után Rédicsre költöztek, anyósáék kibővített lakásába. Élete mindkét színteréről van emlékem. A pesti lakóteleppel kapcsolatban az, hogy mindig hangsúlyozta, a konvenciókkal ellentétben nagyon szeret ott élni, szereti ezt a közeget, szomszédaival igazi, meghitt kapcsolatot talál. Rédicsről pedig többször felhívott telefonon, ekkor már komoly gyógyszerekkel kezelték, állapota ingadozó volt, de általában kiegyensúlyozott. Kérdeztem tőle, Jóska, mit csinálsz. Általában azt felelte: - Én alszom, anyósom főz, a feleségem takarít. De állapota néha megromlott, és egyik ilyen alkalomkor felesége, Zsóka felhívott, hogy nem tudnék-e neki segíteni, Jóskát szeretné átmenetileg kórházi vagy szanatóriumi kezelésre elhelyezni. Nekem orvos barátom volt az igazgató a mosdósi tüdőszanatóriumban, így aztán mondtam, hogy tudok segíteni, és nagyon szívesen segítek is. Jóska bekerült a Kaposvár közeli mosdósi tüdőszanatóriumba. Tavasz lehetett, közeledhetett március 15-e, amikor zúg március, hogy Jóskát idézzem, amikor kitűzik a kokárdákat, és amikor az állami kitüntetéseket kitűzik a kiválasztottak keblére. Orvos barátom az idő tájt felhívott telefonon, és azt mondta, hogy baj van, romlik Jóska állapota, és lépten-nyomon hangoztatja, miért, miért nem, hogyha március 15-én Veress Miklós Kossuth-díjat kap, akkor ő kiugrik az ablakon. Erre a dilemmára nem tudtam választ adni, a sors megoldotta a problémát, Jóska állapota a szanatóriumban tovább romlott, és végül a hordágyhoz odaszíjaz- va kellett átszállítani a kaposvári kórház pszichiátriájára. Évek múlnak el, találkozom Oláh Jánossal, Utassy Jóska nemzedéktársával, elmesélem neki ezt a történetet. Na és, mi lett? - kérdezi, majd mint aki magának teszi fel a kérdést, fanyar iróniával meg is válaszolja: - És erre Utassy Jóska kapta meg a Kossuth-díjat, és Veress Miklós ugrott ki az ablakon. Persze, ez csak rossz tréfa, a dolgok logikájával kapcsolatos rossz játék. Akkor még Utassy Jóska sem kapta meg a Kossuth-díjat, sem a Babérkoszorút, amelyekkel később méltán felékesítették, és persze Veress Miklós sem vette szívére ily ennyire költőtársa elismeréseit. A fene ott egye a díjakat, csak a bánat ráncai tudnának eltűnni homlokunkról. A holtak nyugodjanak békében, az élők békében éljenek. 189
