Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Öt bagatell
ságot, de ami a metaforát illeti, de ami a költői kép mikrorealizmusát illeti, abban nem ismerte a tréfát. 2. Utassy Jóska tíz évvel volt idősebb nálam, tíz évvel korábban járt egyetemre, tíz évvel korábban volt Eötvös-kollégista is. Itt jöttek össze költőtársaival, lettek később az Elérhetetlen föld antológia költői, a kilencek. Itt, az Eötvös-kollégiumban mondotta el egy március 15-i ünnepségen először Jóska híres versét, a Zúg márciust is. Akkori viszonyainkat ismerve, biztosan lett belőle jókora ribillió. Valamennyiüknek visszahúzott a szíve a kollégiumba, mikor én a 70-es években kollégista voltam, még mindig visszajártak. Utassy Jóskával, Kiss Bencével, Péntek Imrével is itt, a kollégiumban ismerkedtem meg. Ilonka néni, a portás néni is sokat emlegette költő fiait. Nem tudom pontosan, milyen hosszú volt az ő portási pályafutása, mi generációnként, ötévenként eljöttünk, de ő úgy ült portási székében, mintha öröktől ott lett volna, és örökre maradt volna. Nekem Utassyék nemzedéke előttről, még régebbről, Baranyi Ferencről szeretett mesélni, és persze Jóskáról is. Jóskáról számtalan története volt. Például ekkor jelent meg Utassy Jóska első verse is, a miskolci Napjainkban. Persze akkor még nem volt mobiltelefon és internet, egészen más közlési formák éltek a kollégiumban. Ezek legfontosabbja a portásfülke hangosbemondója volt. E hangosbemondó szabálya az volt, hogy a portás néni reggel 8 vagy még inkább 9 óra előtt nem használta, mert recsegésével és hangos bemondásával nem akarta zavarni a pihenő diákokat. Napközben pedig nem voltunk otthon, tehát estefelé jött el a hírverések ideje. A portai mikrofonba bemondott szöveg visszhangzott minden kollégiumi szobában. Ki és ki jöjjön a portára, mert napközben keresték, és üzenete van. Ki és ki jöjjön a portára, mert napközben küldeményt hozott neki a posta. Az 1960-as években vagyunk, legyen a dátum mondjuk 1963. Mondja a kollégium hangosbemondója, hogy Utassy József jöjjön a portára, Utassy József jöjjön a portára. Nem véletlenül írom kétszer, hiszen ez a hangos bemondás zúgva, recsegve legalább kétszer, háromszor a valóságban is elhangzott. Jóskát azért várta a portás néni, mert napközben pénzesutalványa, magyarán szólva pénze érkezett, mondottam, megjelentek első versei a Napjainkban, és annak honoráriumát hozta a posta. Publikáció, nevünk kinyomtatva, alatta a versünk, erről Utassy Jóska addig még nem hallott. Tiszteletpéldányról sem, korrektúráról sem, honoráriumról sem. Honoráriumról szóló postai csekket sem látott előtte soha. Lemegy a portára Jóska, mondja neki a portás néni, hogy pénze érkezett, és elébe teszi az előtte sosem látott postai pénzesutalványt. Jóska ránéz, és a portásfülke plafonjáig ugrál örömében: - 1963 forint! - kiáltja. 186
