Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Öt bagatell
Pintér Lajos Öt bagatell í. Debrecenben vagyunk a Forrás szerkesztőségével, a kerámiastúdió kiállítása nyílik meg. Debrecenben azonnal összetalálkozunk, persze, az ottani Alföld folyóirat szerkesztőivel, elsőül Aczél Géza főszerkesztővel, de Angyalosi Gergely szerkesztővel is. Gergely az egyetemen tanít, én személyesen nem ismerem, odajön hozzám és bemutatkozik, nevét mondja, majd így folytatja: - 1975-ben írtam könyvedről a Kritikában. Csak rémlik az írás, de hiszen azóta negyven év telt el, nem is az egykori írás mikéntjén tűnődöm el, hanem a szárnyaló idő múlásán. A szebbnél szebb kerámiaszobrok között beszédbe elegyedünk Gergellyel, és nem tudom miért, de harmadik mondatunk már Utassy Jóskáról szól. Számtalan anekdota él bennem is Jóskáról, de társam megelőz, és azt mondja, van egy feledhetetlen emléke Utassyról. Egy társaságban Jóska nyakon ragadja Szentmihályi Szabó Pétert, nyakánál fogva emelgeti, és egyre vékonyabb hangon kiabálja felé: - Hányszor megmondtam már, hogy varjú nem száll a szilvafára, varjú nem száll a szilvafára! Szentmihályi Szabó Péter biztosan írt egy verset ezzel a sorral, és e sor bökte Utassy szemét. Úgy látszik, a költői képek tekintetében nem ismert tréfát, mert az általa rossznak vélt költői képért majdnem megfojtotta szegény Szentmihályi Szabó Pétert. Csongrád-Nagyrétben gyerekeskedtem, varjak és szilvafák között. Később városban éltem, de ott is nagy gyümölcsöskertünk volt. A varjakat, érdekes módon, mégis az utóbbi időben Kecskeméten tudom leginkább megfigyelni, itt a lakótelepen, ahol van belőlük bőven. Azt tapasztalom, hogy a legmagasabb nyárfák hegyére szeretnek telepedni, tehát elképzelhető, hogy valóban nem szállnak a törpe szilvafára. Feleségem, aki szintén látott már varjút is, szilvafát is, azt mondja, hogy szerinte miért ne szállna a varjú a szilvafára. Inkább az a helyes, megfigyelése szerint, hogy varjú nem rak fészket a szilvafára. Óvatosságból jól is teszi, hiszen a szilvafa ága embermagasságban van, csak a jegenyefák magassága ad biztonságot a fészkelő madárnak. így aztán még a családban sem tudunk teljes bizonyosságra jutni Utassy Jóska igazsága felett, hogy száll-e varjú a szilvafára. Egy biztos, ebből a példából is látszik, hogy életre-halálra írta a verseit, és bár főként akkor, amikor még egészsége jobb volt, szerette a tréfát, szerette a vidám185
