Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Végel László: Parafrázisok

a szeretőknek is jutott. Nem akartam hinni a szememnek. Pontosan ugyanaz játszódott le a közelmúltban is, mint amikor az urak elvtársozni kezdték egymást. Chateaubriand visszaemlékezése rádöbbentett, hogy nincs új a nap alatt. Az zajlik, amit Márai egy idevágó mondatban foglalt össze: „Szappanos testvér átöltözött, és Dögéi elvtárs vagy valaki hasonló lett belőle." És ez a Dögéi elvtárs mindig kész átöltözni, hogy ne mondjam, átvedleni, hogy Szappanos testvér vagy valaki hasonló legyen belőle. (2006)

(Születésnapomon) Ha a születésnapomon Újvidéken tartózkodnék, ezúttal nem lenne kedvem végigsétálni a Duna utcán. Pedig még a háborús napokban is tartottam magam a hagyományos február elsejei sétaúthoz és elzarándokoltam a város legrégibb utcájába. Amióta azonban a radikálisok Jasa Tomiénak szobrot emeltek ott, más hangulatot áraszt, semmi kedvem látni azt az utcarészt. A kated- rális tőszomszédságában lévő, hajdani Dornstädter cukrászdát is elcsúfították azokkal a dromedár vörös bőrfotelekkel. Amikor Márait arról faggatták, hogy milyen emlékei maradtak Kassáról, azt írta, hogy egy mondatban elfér az emléke: európai város volt, ami kevés magyar város sajátossága. Az én Újvidékem is európai határváros volt, és még ha egy kicsit eszményítettem is, legalább volt mit. Emlékeimben ilyenként őrzöm. Közben azon töprengek, hogy vajon jönnek-e boldog nemzedékek, hű követők; lesz-e rajta még mit szépíteni? (2007)

(Az író hazája) Joseph Roth esszéit olvasva egy ismerős mondaton akad meg a szemem. Az osztrák író a harmincas években írja, hogy az író egyetlen lehetséges hazája az anyanyelve. Szinte szóról szóra ugyanezzel a fájdalmas mondattal találkozom Márai naplójában is. Egyikük sem gondolta azt, hogy az író hazája ott van, ahol a szolgalelkűségéért a jutalmakat érdemeli ki. Nem állami pénzből hazafiaskodtak, emiatt másképpen érzékelték és értékelték a hazát. Joseph Roth egyik nagy igazsága a következő: „Ahol rosszul megy sorom, ott a hazám. Jó dolgom csak idegenben van." (2007)

(A mondatok védelme) Amszterdam. Esti séta Drágán Klaictyal. Tizenhét év után találkoztunk újra - valahol Európában, mint ahogy mondtuk, amikor búcsút vettünk egymástól. Azóta néhány alkalommal összefutottunk, de nem a nagyvilágban, hanem Újvidéken. Végül is ezt tartom tizenhét év utáni első találkozásunknak, hiszen végre olyan helyen jöttünk össze, ahova a szíve vágyott: a nagyvilágban. Én a megkésett barangoló, ő pedig az időben érkező honfoglaló. Vagy negyven éve ismerjük egymást, még az újvidéki Ifjúsági Tribünről. A keskeny amszterdami csatornaparton kószálva felteszi a kérdést: Miért maradtál Újvidéken? Mint mindig, most is zavarban vagyok, ha erről faggatnak. Semmi okom nem volt a maradásra, hiszen alighogy eldördültek a fegyverek, kiebru- daltak a munkahelyemről, az Újvidéki Televízióból, amiért azóta sem kért senki elnézést. Az egzekutorok továbbra is magas beosztásban tevékenykednek abban az intézetben. Az igazgatóbizottságban viszont azok is helyet kaptak, akik velem együtt repültek. Jól kijönnek egymással. 2000 októbere után Szerbiában megtörtént a nagy összeborulás, ami nem csak politikai bűn, sokkal rosszabb annál:

149