Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Végel László: Parafrázisok

kényeskedve sétafikáltak a közélet fórumain, és úgy viselkedtek, mint a veterán piperkőcök. Nekik semmi közük nem volt a rendszerhez, csak csücsültek a jól jövedelmező állásokban, építették a villákat, igen, felmarkolták a díjakat és a kitüntetéseket, tetszelegtek pozíciójukon - kezét csókolom. Főnökök voltak, főigazgatók és igazgatók, főmérnökök, főorvosok, főutászok, főtanácsadók, főkolomposok, fő népvédelmi megbízottak, főszerkesztők, hogy ne soroljam tovább. Miután októberben megbukott a rusztikus nacionalizmus, akik kiszolgáltatták magukat a nacionalistákkal, újra csak azt ismételgetik, hogy semmi közük nem volt a rendszerhez, csak főnökök voltak, főigazgatók és igazgatók, főmérnökök, főorvosok, főutászok, főtanácsadók, főkolomposok, fő népvédelmi megbízottak, főszerkesztők, egyszóval patrióták. így bizony, uraim. Bársonyosabbá vált a nacionalizmus. (2000)

(Bugaci avantgárd) Ha valaki a kitűnő Esterházyt majmolja például, akkor Bácskában csakis a bugaci avantgárdra emlékeztet, amely semmivel sem különb a rezgő hangú bácskai provincializmusunknál, csak hogy Márai felosztásánál maradjunk. (2001)

(Megbocsátás) Márai írta Kosztolányiról: „Mindent tudott, mindent látott, mindent megértett. Éppen ezért semmit sem bocsátott meg. Csak a rossz költők, az ál-írók bocsátanak meg szüntelen a világnak." Egykor át sem gondoltam, hogy ez milyen átkozottul nehéz feladat, olyan korban, amikor mindenki sunyin megbocsát magának. (2001)

(A kassaiakról) „Más szóval, Márai Sándor úgy volt kassai, úgy lehetett igazán kassai, hogy előbb volt európai, még akkor is, ha mindenkinél jobban tudta, Európa elárulta az eszmét." Mekkora dráma rejtezik Bányai János egyetlen mondatában! „Kassaiként" a legnehezebb vállalni az európaiságot, hiszen éppen ezzel a teherrel minden oldalról értetlenséggel találkozunk. Minden szó felsebez, minden emlék iszonyúan nyomaszt, mindenki kiközösíthet. Amennyiben emellett azzal is tisztában vagyunk, hogy Európa, sajnos, számtalanszor lett hűtlen önmagához, akkor nemcsak tapasztalataink lesznek kétértelműek, hanem belső ellentmondásaink is drámai méreteket öltenek.

(Emlékezés a valóságra) Márai Sándor kitűnő regényében, az Eszter hagyatékában fontos mondatra bukkanok: „Apa nem emlékszik a valóságra. Költő." így jellemzi Lajost, azt a szereplőt, aki a hazugságot mint életformát választja. Veszélyes hazudozó, aki életeket tesz tönkre maga mellett: nincs könyörtelenebb ártatlanság az övénél. Költő, tépelődöm magamban. Milyen ironikusan hangzik, akkor is, ha többé nincs könyörtelen költészet. Csak a szavakkal való játék maradt, amely már hazugságot sem képviselhet. (2001)

(Minden ismerős, minden idegen) Néha úgy érzem magam Újvidéken, mint Márai Kassán. Amikor hosszú idő után hazalátogatott, minden ismerős volt számára, és ugyanakkor minden idegen. (2001)

134