Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Marton László: A kisváros főterét elborító pocsolya beépítése a cselekménybe
Márton László A kisváros főterét elborító pocsolya beépítése a cselekménybe (Gogolról) Negyvenhárom éves volt, amikor meghalt. Utolsó fennmaradt szépirodalmi munkája, a Holt lelkek első része 1841-ben jelent meg, ekkor 32 éves volt. Nagyjából ugyanolyan rövidre szabott termékeny alkotói periódus jutott neki, mint az egy emberöltővel korábban élt Heinrich von Kleistnek. Szembeötlő néhány hasonlóság. Mindketten nemesi születésűek, mindkettejük családjában hagyománya volt a katonáskodásnak. Műveikben mindketten megjelenítik (vagyis megszüntetve megőrzik) társadalmi osztályuk habitusát. A harci erényt mindketten világtörténelmi perspektívájú borzadállyá alakítják: ami az egyiknél a Kohlhaas Mihály, az a másiknál a Tarasz Bulba. Mindketten hajlamosak a valóságreferenciák kísérteties besűrítésére, és ezért mindkettejüket a XX. századi modem irodalom előfutárának szokás tekinteni. Mindketten több műfajú írók: egyikük is, másikuk is maradandót alkotott elbeszélő prózában, drámában és esszében egyaránt. Kleist színpadi szerzőként életében sikertelen volt, Gogol a Revizorral nagy sikert aratott, de ez nem jelentős különbség, mert mindkettejüket elkeserítette a fogadtatás. Mindketten hűségesek akartak lenni uralkodójukhoz, mindketten prófétai elhivatottságot éreztek hazájuk iránt, és ez mindkettejük esetében tragikus félreértésekhez vezetett. Egyikük agnosztikus volt (és protestáns), másikuk hívő keresztény (és pravoszláv), de ez nem jelentős különbség, mert mindketten ugyanazzal a metafizikai ürességgel voltak kénytelenek szembenézni, és e szembenézés révén mindketten olyan terhet vettek magukra, amit nem bírtak el. Mindketten egész életükben szembeötlő távolságot tartottak a nőktől. Az életrajzírók egyikük mellett sem észlelnek szoknyás-főkötős emberi lényt, sem tartós párkapcsolatban, sem futó kalandok során, és már csak ezért is kézenfekvő a feltételezés, hogy homoerotikus vonzalmaik voltak, amelyeket egyikük is, másikuk is leplezni próbált. Ezt a feltételezést egyiküknél is, másikuknál is alátámasztják a művek különböző jellegzetességei és utalásai, valamint a kortársak visszaemlékezései. Végül az utolsó, a túl nagy lelki-metafizikai terhekből következő párhuzam: mindkettejük öngyilkos lett, egyikük agyonlőtte, másikuk agyonböjtölte magát. 22
