Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Fried István: Németh László–Kazinczy Ferenc–Babits Mihály

továbbá: bőven akadt Németh Lászlót Németh Lászlóval, mint Babitsot Babitsosai érvelő gondolatfutam. Természetesen számon tartható és tartandó mindezeknél józanabb fejtegetés is (pozitív és negatív mérlegű), amely nem elégszik meg a megosztott magyar irodalmi gondolkodás csupán egyik „oldalának" szempontjaival, hanem Németh nem túlságosan szerencsés időpontban (1939-ben) először közzétett, a metaforisztikus fogalmazással alapvető félreértésnek kitett irodalomtörténeti fejtegetését igyekszik az életmű alakulástörténeti kereteibe illeszteni.6 Más kérdés, hogy - noha Kazinczyról szólva más kortársak pályaképe szintén fölvázolódik, így Berzsenyié, akinek alakja, pályája Némethnél némiképp ellenképe a Kazinczyénak7 - megfontolandó egyrészről az, reagál-e, s ha általában nem, miért nem, Németh László az akkor már tekintélyes szakirodalomra, a levelezésen és prózai munkákon túl mily mélyen (vagy szelektíve?) válogat a Kazinczy-levelezésben,8 melyben mindenre és sokszor mindennek ellenkezőjére lehet beszédes példát találni. Arról nem is szólva, hogy olyan irodalomtörténeti vázlat és olyan Kazinczy-pályakép, mint Horváth Jánosé9, olyan irodalomtörténeti elgondolás, mint Szerb Antalé, Halász Gáboré10, olyan irodalomszemléleti megnyilatkozás, mint Babits Mihály európai irodalomtörténetéé11, mennyire kerültek szóba Németh Kisebbségbetijében - kifejtve vagy érintőlegesen Berzsenyi-kismonográfiájában, a Magyarság és Európa című könyvében. Az meg mindenképpen feltűnő (és természetes), hogy Németh korai Kazinczy-képe és a későbbi között jelentékeny eltérések lelhetők, és nem csupán azért, mivel előbb a fogság előtti, a Kisebbségben tanúsága szerint viszont utóbb inkább a fogság utáni Kazinczyról értekezett, ebben az esetben Kazinczy része, megindítója, oka egy olyan folyamatnak, mely a „mélyebb" (nem tudom, leírhatom-e: hitelesebb, legalábbis a magyar sorskérdések szempontjából fontosabb) magyar írók félreállítódásához vezetett. A kutatás nem(igen) hozta föl Szabó Dezsőnek megállapításait, miszerint Kazinczy, Berzsenyi és Kölcsey költészete „egészen Adyendrésen forradalom volt a Gyöngyössy-féle magyaros iskolával szemben." Majd alább: „A magyar szellem páratlan virágzási kora az 1790 (vagy talán az 1750) és az 1848. évek közt volt."12 A korszakból Kazinczy és Kölcsey (költészetének) kiemelése, fölemelése, Ady- előzményként beállítása nyilván nem pusztán hirtelen ötlet, amely névcserével módosít6 Vekerdi László: Németh László alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest 1970. Két fontos megállapítást emelek ki, mely máig irányt mutat az e dolgozat címében jelzett viszonyok kutatásakor. „Babits féltékenyen őrködött irodalmi vezérszerepére (...) fokozódó magányában szövetségest keresett, s talán tanítványt is, magához méltót, aki bíztassa az öregedő botozgatót." „1933 elején (...) a Nyugat még a Németh-veszedelem ellen küzdött, olyan elszántan s engesztelhetetlenül, ahogyan csak egykor azonos elveket vallók harcolhatnak egymás ellen." (69., 98.) Vö. még Poszler György: Magyar glóbusz vagy európai magyarság? Vázlat Babits magyarságtudatának irodalomtörténetéhez. (1999) In Uő: Az eltévedt lovas nyomában. Budapest 2008, 85. Uő: Berzsenyi Dániel - hatszoros tükörben („népiek" és „urbánusok" - mítoszok és magyarázatok). Uo., 450-451.

7 Németh László: Berzsenyi. In Uő: Az én katedrám. Tanulmányok. Budapest 1969, 244-340.

8 Németh László: Ember és szerep. Kecskemét 1934, 108. Németh Kazinczy koráról könyvet akart írni, ez egyike megvalósulatlanul maradt terveinek. Viszont érdeklődése hamar Csokonai felé fordult.

9 Horváth János: Kazinczy emlékezete. Budapesti Szemle 1931, 647. sz., 166-190. Ezt akár olvashatta Németh, akár az ugyanebben az évben először könyv alakban megjelent Fogságom naplóját, melyet nem emleget Kazinczyról szólva, mint ahogy a 2387 napos börtönfogságnak sem látszik jelentőséget tulajdonítani.

10 Cs. Szabó László: Műfaj és nemzedék. Nyugat 1936, II., 1822, Gál István: A magyar »esszéíró nemzedék« bemutatkozik. Egy óra Szerb Antallal. Új Szellem 1937, 8. sz., 10-11., Thurzó Gábor: Szemben a korral. Napkelet 1938,1., 296-300. igazíthatnak el.

11 Babits Mihály: Az európai irodalom története. Budapest 1934-1935.

12 Szabó Dezső: Az egész látóhatár. Tanulmányok. Budapest (1937), III., 210., 218.

43