Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században
Mindenekelőtt írott forrásaink rendkívüli hézagosságai miatt nem tudunk pontos képet alkotni arról, miként és milyen mértékben támogatta a mezőváros tanácsa az iskolákat. Erősen valószínű, hogy e tekintetben is városonként erőteljes lehetett az eltérés. Maga a támogatás formája és mértéke pedig a közösség anyagi állapotától függően változott. Úgy tűnik, hogy az igazán válságos időszakokban a magisztrátus közvetlenül segítette a felekezetek iskoláit. Ennek formájáról, mértékéről a XVI. századból nem maradt feljegyzés. A7 századfordulóról, a hosszú háború keserves esztendeiről —Hornyik János monográfiájában — fennmaradt néhány szerződés, amit részben a prédikátorral, részben az iskolamesterekkel kötöttek. Ezeket sorra a főbíró, az illetékes prédikátor, illetve a pap, a tanácstagok és a „polgárok" jelenlétében szentesítették. Mind a két iskolamesternél azonos a megfogalmazás: „Az Mestört, György Deákot fogattuk meg varasul" Búzás Mihály jelenlétében, illetve „Scola mestört, István Mestört várasul fogattuk mög... Gergöly Pay" jelenlétében. Tehát az anyagiakat a város biztosította, a személy kiválasztása viszont „az Eccla (ecclesia) akarattyából" történt. A nagyon csekély adat arra utal, hogy az 1678-as tűzvészt követő iskolaépítésekből a tanács közvetlenül nem vette ki a részét. Az egyházak kaptak ugyan számottevő támogatást, de az építkezésekkel kapcsolatos szervezőmunkákat és a mesterek fizetését az egyházak gondnokai irányították és tartották nyilván. A tanács támogatása e téren csak közvetett módon és nagyon szerény formában jelentkezett. Minden bizonnyal igen régi szokás élt tovább ezekben az évtizedekben is, melyekből feljegyzések maradtak. Az emlékezetesebb egyházi ünnepek során a főbíró vagy az adószedő jótékonykodására került sor. Ezt egyik-másik feljegyzés teljesen egyértelművé teszi: 1662-ben „Karácsony napján deákoknak és koldusoknak tall. 1”. A következő évben „Karácsonyban az szegények számára adtunk az kisbírák kezéhez f. 2, d. 40. Ugyanakkor az calvinista árva deákok hozzánk jővén cántálni, adtunk nekiek tall. 1." Ha nem is maradt fenn minden évből minden egyházi ünnep alkalmával juttatott adományról feljegyzés, azt mondhatjuk, hogy ez bevett gyakorlat lehetett. A leggyakoribb juttatás karácsony mellett húsvéthoz és pünkösdhöz kapcsolódott. E fő ünnepek mellett a legtöbb évben vízkereszt, gyertyaszentelő és Szent Márton ünnepein is jelentkeztek a főbírónál a mendikánsok és a deákok. Bár Szent György-napkor szinte kivétel nélkül bejegyezték az ajándékozásokat, ez alkalommal azonban nem egyházi, hanem civil ünnepségről szólhatunk. Mivel ekkor történt a bírák megválasztása, az új főbírók, az új tanács köszöntésére siettek a tanulók, de ez alkalmakkor sem volt nagyobb az ajándék a szokásosnál. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy érdemi változás történt e téren is a kilencvenes években. A török kiűzését követő első néhány évben a jutalmazások összege ugyan még változatlan, de 1692-től a korábban megszokott összeget megkétszerezték. Ezt azért érdemes kiemelni, mivel az egyházak támogatása terén hasonló, sőt még nagyobb változás észlelhető. Kétségtelen, hogy mindez a város lassan kiegyensúlyozottabb anyagi helyzetét is jelzi.10 Az iskola léte mellett legalább annyira meghatározó az ott folyó oktatás, annak színvonala. Sajnos erről is csak nagyon töredékes ismereteink vannak. Azt viszont hangsúlyoznunk kell, hogy a mai állapotokhoz képest egykoron nyomorúságos viszonyok között kellett tanítani, illetve tanulni. Ha nem is tipikus, érdemes idézni a Budán tapasztalt állapotokat, annál inkább, mivel kecskeméti kapcsolódása is van. Bocatius János kassai a megszaporodott tanulósereg miatt már 6 évfolyamos gimnázium lehetett 2-4 tanteremmel. Soós Tamás: 1964. 6. Mindez azonban csak feltételezés, erre semmiféle konkrét adat nem utal. 10 Ezt támasztja alá az is, hogy a főbíró és az adószedő számadáskönyveiben található feljegyzések alapján a támogatottak köre és a támogatások esetei számottevően bővültek. A tanulókon túlmenően szegények, török és tatár fogságból szabadult prédikátorok és családtagjai részesültek támogatásban. Sőt néhány esetben még a városon át vitt török foglyok élelemmel és borral való önkéntes ellátását is rögzítették. Több esetben más városokból érkező deákokat is támogattak. 66
