Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században

anyagi javak termelésével foglalkozó rétegei is megéltek a falvakban és a mezővárosokban nemcsak egyfajta strukturálódást, hanem szőkébb közösségi összetartozást is. Talán nagyobb részük még bizonyos gazdasági gyarapodást is. Ezzel szemben a kora újkor elején a társadalmi ellentétek katasztrofális ütközésekhez vezettek. A frissen jelentkező vallási különbségek pedig nemritkán izzó gyűlölködésekbe torkollottak. Nem csekélyebb ellentmondást gerjesztett bármely új politikai vagy katonai elgondolás. A megosztottság az élet minden területén olyan sokrétű és olyan mély lett, hogy az egykori politikai közösség sorsával törődök joggal vesztették el minden reményüket. Sokakat viszont éppen a kialakult bizonytalanság sarkallt tevékenységre.

Közel fél évszázad kellett ahhoz, hogy a jelentősebb települések ki tudják tapogatni az új viszonyok lehetőségeit, és életük, gazdálkodásuk számára valamiféle célt, távlatot tudjanak nyitni. A közösségek magasabb szintre történő emelkedéséhez még több évtizedre volt szükség. Az itt maradtak elszántságát az igazolja, hogy egyfajta „modus vivendi"-t viszonylag gyorsan ki tudtak építeni. Teljességgel érthető, hogy ez a zaklatott, merőben új gazdasági, társadalmi és politikai állapot szükségszerűen visszahatott a cívis társadalom szellemi-kulturális életére.

A kortársak közül csak kevesen ismerték fel igazán a szomorú történelmi valóságot, hogy az a politikai-gazdasági struktúra, amelyet a nagy Szulejmán életében még sikeres hatalom hozott magával és kényszerített rá a meghódoltakra, egy zsákutcás rendszer, és amely az európai társadalmak számára teljesen idegen. Azt viszont tömegek élték meg, hogy a hódoltság az itt talált gazdasági és társadalmi viszonyok, egy távlatos jövő lehetőségeinek szétzilálását eredményezte. A magyar politikai útkeresés számára másfél évszázadon át az képezte a legnagyobb buktatót, és ezt maguk is érezték, hogy az új hatalommal való együttműködés a jövő aláaknázását jelentette. Bocskai és Bethlen sikertelen próbálkozásai után Erdélyben is nyilvánvalóvá vált, hogy az ország egységének visszaállítására saját erőből képtelenek. A hódítók hatalmának megtörése tehát csak igen komoly külső segítséggel válhatott lehetségessé. Szellemi-kulturális téren még tragikusabb alternatíva jelentkezett. Az új hatalomhoz történő alkalmazkodás nem a kisebb vagy a nagyobb rossz közötti választást jelentette volna, hanem a teljes önfeladást. A központi-nemzeti hatalom hiánya viszont az anyagi források és a politikai támogatás szinte teljes elmaradását eredményezte. A hódoltságban a kultúra csak a terhek és zsarolások szorítójában vergődő önkormányzatokra, az esetek többségében az egymás lehetőségeit romboló egyházakra és néhány magányos, igényes ember konok elszántságára támaszkodhatott. Érthető tehát, hogy e két évszázad kulturális termése — főként a periférián — bizony szerény maradt.

Éppen ezért komoly elhatározás kell ahhoz, hogy valaki Kecskemét hódoltság alatti szellemi arculatának megrajzolására vállalkozzék. Pedig azt sem mondhatjuk, hogy ezzel a területtel eddig senki sem foglalkozott. Hornyik János — főleg a hódoltság első szakaszából — a felekezetek és az iskolák formálódásáról idézett jelentős eseményeket. A protestáns ekklézsia első évtizedeiről Marton Sándor bővítette ismereteinket. Szabó Kálmán a történeti néprajz köréből — főleg a XVIII. század anyagából — tárt fel több sajátosságot. A mezőváros ötvösművészetéről B. Borovszky Ida nyújtott rendkívül igényes feldolgozást.1 A város irodalmi örökségét pedig Orosz László összegezte. A jeles elődök figyelemre méltó eredményei ellenére szinte lehetetlen a cívis közösség szellemi-kulturális sajátosságairól elfogadható összegzést, megbízható képet adni. Több terület ugyanis teljesen érintetlen maradt, és csaknem mindegyik kutató a rendelkezésünkre álló forrásoknak csak egy részét kamatoztatta, illetve a hódoltság egészéről — egy-két kivételtől eltekintve — nem is szándékozott teljes körű áttekintést nyújtani. Ezért e témakör igényes feldolgozása csak

1 B. Borovszky Ida: 1980.

63