Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században
több szaktudomány további alapos feltáró munkája nyomán képzelhető el. Egyetlen szakterületet művelő személy csak akkor vállalkozhat majd egyfajta összegzésre, ha minden jelentősebb tudományág a maga területén elvégezte a kellő feltárást, alapozást. Szükségesnek tartom, hogy elöljáróban még egy észrevételt tegyek. Tekintettel arra, hogy nem a kultúrtörténetben, hanem a gazdaság-, a társadalom- és az igazgatástörténet kutatásában szereztem bizonyos mérvű jártasságot, egyoldalúságom óhatatlanul érződni fog. A kultúra egyes területeinek változását, gyarapodását és hatását érthetően mindenekelőtt ezeken a területeken érzékelem. Ezért e rendkívül fontos területnek főként a köztörténettel kapcsolatos részeit emelem ki. Ezt a korlátot felerősítette még az a tény, hogy a ránk maradt írott emlékeinket csaknem kizárólag a közigazgatás szakemberei rögzítették. Ha ez az egyoldalúság kellően irritáló lesz, remélhetőleg akad majd egy szakavatott kultúrtörténész, aki nem fogja ezt tűrni, és a számottevő még kihasználatlan forrásanyag és irodalom kamatoztatásával egy lényegesen kiegyensúlyozottabb és teljesebb képet fog erről a korai cívis kultúráról adni. * Az egyes közösségek szellemi és kulturális életének kereteit régtől fogva az iskolák léte és működésének szintje döntően meghatározta. A mezővárosi iskolák esetében célszerű még egy elemet kiemelni. Ezekben a közösségekben az iskolák nemcsak az általános kulturáltságot, hanem a legszélesebb társadalmi csoport, a parasztság képzettségét, szellemi igényességét is serkentették. Kecskemét középkori öröksége e téren is figyelemre méltó. A XV. században a plébánia mellett létrejött iskola a következő évszázad zaklatott évtizedeiben is tovább működött. Az 1546-ban készült török adókönyvben fellelhető az Oskola utca, amely nyilvánvalóan egy régóta ott működő intézményről kapta a nevét.2 Ha a török defterdár is felhasználta az adózók beazonosítása során, azt jelzi, hogy a városban nemcsak egy ismert épületről volt szó, hanem az egész lakosság számára egy megbízható tájékozódási pont, jól azonosítható terület lehetett. Mindez akár arra is utalhat, hogy az iskola már az előző évtizedekben különvált a templomtól, és a város önkormányzata tartotta azt fenn, a közösség fedezte a tanító, a magiszter fizetését. A későbbi évtizedek iskolai életéről nincsenek megbízható adataink. A helybeli protestánsok tudni vélik, hogy a helyi egyházközség megalakulásától fogva (1564) működött az alsó fokú oktatásuk. Azt ugyan kiemelik „Hogy a megalakulás nehézségeivel küszködő új egyháznak egyelőre nem lehetett anyagi ereje iskolájának középiskolai színvonalra fejlesztéséhez, ezt valószínűnek tarthatjuk. 1588-ban azonban már ismét megindul a külföldi egyetemeket látogató kecskeméti ifjak sorozata. 1589-től pedig szakadatlan sorban látjuk felvonulni a kecskeméti ifjakat a debreceni kollégiumba magasabb tanulmányok végzésére, amiből ismét azt következtethetjük, hogy 1580 tájától a kecskeméti iskola gimnáziumi szintre emelkedett." Ehhez a megállapításhoz legalább két megjegyzés kívánkozik. Az első az, hogy Kecskemétről már a XV. században és a XVI. század első évtizedeiben jelentős számú fiatalember ment különféle külföldi egyetemre, főiskolára, amikor még nem létezett protestáns iskola. Tehát a külföldre menők közül akár a katolikus iskolából is kikerülhetett néhány. A másik észrevétel az, hogy bár a következtetés nem teljesen indokolatlan, de mindez mégiscsak feltételezés, és ezek alapján az iskola tényleges működéséről, annak kezdeteiről és besorolásáról semmi biztosat nem tudunk. A legelső támpontunk a század legvégéről való. „Az első név szerint ismert iskolarektor, Veresmarti Mihály Megtérése históriájában mint tekintélyes egyház szolgálatában töltött hivatalt említi kecskeméti rektorságát 1597 tájáról."3 Az újabb adat 1599-ből való. 2 Káldy-Nagy Gyula: 1985. 349. Iványosi-Szabó Tibor: 2001. 90-96. 3 Soós Tamás: 1964. 4-5. Marton Sándor munkájára hivatkozik. 64
