Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Novák László Ferenc: Pásztormány

Thot Gergelytül vettünk Egy Tehenet

R Nagy Janóstul vettünk 1 Kovacz Janóstul 3

Szék Birak attak Nro

f 9Nro 13/11 Tall 12"32

A pasztormány tehenet Nagykőrös város tanácsa a gazdáktól vette meg, de a mészárosok széke is adott el vágómarhát. Kecskeméten e kötelességet a városi tanács a székbírákra testálta. A mezőváros magisztrátusa 1677. november 20-án Bíró György főbíróságában azt a határozatot hozta, hogy: „Egész Tanacs akarattyábul végeztetett dologh, hogy minden esztendőben Budara és Pestre a Hatalmas T. Urak szamara a mennyi Pasztorma Tehen jár a Székbírák vigyék megh ő kglmek szerezzék megh minden esztendőben, mivel ő kgkk abban job modgyok is vagyon.".32 33

A pasztormán is vágótehén, meddő marha volt, de az beszolgáltatásként járt a töröknek, s ha természetben nem kapta meg, fizetnie kellett neki a városnak érte. A városi számadó 1660. december 9-én történt feljegyzése szerint „Pesti Juszop Tatá Agha it nálunk létében attunk ajándék Pénzt neki 6 Tallerat az két Ízben való jűvetelejeért Ugya' akkor neki járandó Pasztormanyért fizettünk neki 5 Tallért."34

A pasztormány tehén, tehát a törököknek beszolgáltatott vágómarha, tulajdonképpen azonos a vágótehén fogalmával. A vágómarháért a török fizetett, de a zsidó kereskedő is fizetett érte, beszámítva annak árát a városnak hitelben eladott árukért, pénzkölcsönért.

A körösi tanács rendre vásárolni kényszerült teheneket, amelyek ajándékozásra szolgáltak, azaz veszendőbe mentek, terhet jelentett a városnak. 1638-ban „Hogj Feier Warra 3rom Warossul ell küldöttünk wolt wezer Urunkhoz akkori/ költségét, aval egiüt az meli Tehenet a' Tomacznak Ígérték az Tolakkal, aranias Kessőkkel, suma szerent lett az fizetés f 44 dn 40. Az Tollak arra f 21 dn. Az Tomacznak walo Tehen arra f 14. Ez suma fizetésben mindenik Warosra esett f 14 dn 80.".35 Ebben az esztendőben a Székesfehérváron tartózkodó nagyvezímek kellett vinni a Három Város36 elöljáróinak az adót, de az előre, ajándékként kikövetelt tehenet is vitték a tolmács számára.

A tolmács rendkívül fontos személyiség volt a magyar-török kapcsolatban. A mezővárosok elöljárói nem tudtak törökül, s nagyon sok minden múlott a tolmácson, aki fontos beszélgetéseken vett részt, dokumentumokat íratott az íródeákokkal. A városi elöljárói meglehetősen ki voltak szolgáltatva neki, aki ezért is megkövetelte, kijárt neki az ajándék. Az 1639-es esztendőből is említünk hasonló esetet. „Szegedy Moyses Deaktul wőttűnk az Tolmacznak eggij Borjus Tehenet f 8 dn 75. Erdős lstvantul wőttűnk 2 Borjus Tehenet Nászul Bek Urunk es Amhat Iszpajanak f 21 dn. Az Szék Biro Uramtul wettűnk az Budai/ Ólai/ Bekk eggij Sarga Tehenet f 7 dn 2".37 A borjas tehén nagyobb értéket képviselt, mint a vágómarha, amelyet csak húsáért szolgáltattak a törököknek.

32 PML NkV SZK 1679/80.191. pag.

33 Iványosi Szabó Tibor (szerk.), 1996. 117.

34 PML NkV SZK 1660/61.176. pag.

35 PML NkV SZK 1638/39. 122. pag.

36 A Három Város értelmezésével kapcsolatban Novák, 1986; Novak, 1989.

37 PML NkV SZK 1639/40. 14. pag.

58