Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái
sort a hátországi civil népességet sújtó légicsapásokkal, kivált a hozzájuk fűződő attitűd kérdésével; a megszálló hadseregek brutalitásával, ami közvetlen közelről a megszállt területek civil népességét érinti. Ezen belül is kiemelendő a tengelyhatalmak állami és katonai szerveinek diszkriminatív fellépése, olykor tömeggyilkosságokba torkolló akciói főként a zsidó lakossággal szemben, amiről újabban hatalmasra duzzadt szakirodalom szól.4 Nem felejtkezhetünk meg továbbá a fronthalál társadalmi fogadtatásáról, a katonák és a munkaszolgálatosok hozzátartozóinak gyászmunkájáról, továbbá az információszerzés korabeli specifikumáról, ami a háborús propaganda monopóliumából, a rendkívüli háborús helyzetből fakad. S egyúttal megkerülhetetlen a híresztelés, sőt a rémhír vizsgálata, általában a szóbeli információáramlás nagy súlya a háborús életviszonyok között. Határozottan igennel felelhetünk tehát korábban megfogalmazott kérdésünkre, miszerint: van-e érdemi különbség a háborús és a békebeli hétköznapok között. Hozzá kell azonban tenni, a háború előrehaladásával nőtt meg ez a különbség. Hadd utaljak vissza e ponton Lukacs előzőleg idézett megjegyzésére, mely szerint a háború által közvetlenül sújtott népek 1940-ben állítólag (még) nem emlékeztek nosztalgiával a megelőző időkre. Feltéve, ha igaznak fogadjuk el a kijelentést (itt sem hivatkozik Lukacs forrásokra vagy szakirodalomra), az talán a helyzet kulcsa, hogy nem sok változott még ez időben a múlthoz képest a mindennapok életrendjében. A megállapítás korlátozottan sem érvényes azonban a megszállt országokra, és ugyanakkor Anglia tekintetében sem feltétlenül állja meg a helyét, hiszen az utóbbi országot mégiscsak súlyos bombatámadások érték ekkoriban. Aligha tételezhető fel tehát, hogy a britek ne gondoltak volna vissza nosztalgiával a közeli múltra. Ténykérdés viszont, hogy Európa legtöbb országában a háború első éveiben még nem mutatkoztak komoly élelmezési nehézségek; ezért az itt élő népeknek nem is volt különösebb oka a nosztalgikus emlékezésre. Ahol a háború még nem éreztette közvetlen hatását, így többek közt Magyarországon, mely ország 1941-ben vált csupán hadviselő féllé, a nyugat-európainál is kevesebb késztetést érezhették az emberek a nosztalgikus múltba tekintésre. A háborús gazdasági készülődés (a győri program meghirdetése) Magyarországon éppenséggel gazdasági konjunktúrát idézett elő, csökkentve a korábbi évek magas munkanélküliségi rátáját és kétségkívül javított az életviszonyokon. Gazdaságtörténeti irodalmunk már korábban konstatálta, hogy: „Az állami megrendelések az ipar jelentős területeit foglalkoztatták, s egyetlen év leforgása alatt felszívták a közel 100 ezer fős munkanélküli-tömeget. A teljes foglalkoztatás elérése által támasztott nagyobb fogyasztási igények a fogyasztási iparok fellendüléséhez is hozzájárultak. 1938 után a gazdaság minden területére kiható fellendülés ment végbe." De, teszi hozzá a megállapítást jegyző Berend T. Iván és Ránki György: „A háborús gazdasági fellendülés ezekben az években [még] hadiesemények és háborús igénybevétel nélkül játszódott le."5 A fogyasztás korabeli alakulása messzemenően egybevág a jelzett makrogazdasági helyzettel. Lukács Anikó vizsgálta a kérdést esettanulmány keretében, amikor elemzésnek vetette alá egy jómódú fiatal budapesti középosztályi házaspár háztartási naplójának a kiadásait. A tanulmányból kiderül, az 1941 előtti években szó sincs még radikális életszínvonalbeli visszaesésről, ha ezúttal kizárólag csak az élelmiszer-fogyasztást és a ruházkodást tekintjük. Ami a legkevésbé sem jelenti azonban azt, hogy ne hatott volna már ekkor is a háborús hadigazdálkodás a mindennapi életre; a központi elosztás rend4 Nemzetközi bestseller munka ebben a témában: Timothy Snyder: Bloodlands. Europe between Hitler and Stalin. Vintage, London, 2011. Magyar kiadása: Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában. Ford. Szántó Judit. Park Kiadó, Bp., 2012. A kérdés historiográfiájához vö. Omer Bartov: Eastern Europe as the site of genocide. Journal of Modern History, 80 (September 2008) 557-593. 5 Berend T. Iván - Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Kossuth - KJK, Bp., 1972. 205. 83
