Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái
szere, az 1940-ben bevezetett, és később tovább bővülő és egyre szigorúbb jegyrendszer, az azt követő áruhiány mind-mind az élet kemény tényei közé tartoztak már 1941 előtt is. A viszonylag zavartalan élelem- és ruhaellátás fő biztosítéka a hivatalos elosztás kényszereit ellensúlyozó informális és kvázi intézményes megoldás, vagyis a feketepiac. A kérdésre még visszatérek. A háborús hétköznapok történeti forrásai Amikor a háborús idők hétköznapi életét - John Lukacs példájából is okulva - adatszerű bizonyítékokkal alátámasztva kívánjuk bemutatni, az egyéni élettapasztalatok dokumentumainak a faggatására törekszünk. Amihez kitűnő forrásként kínálja magát a háztartási napló, amit az előbbi esettanulmány szerzője is alapul vett. Jóllehet ennek a forrásnak is megvannak a korlátjai, amire Lukács Anikó ki is tér tanulmányában: „arra a kérdésre, hogy ők maguk [a szóban forgó házaspár] hogyan látták helyzetüket, milyen mértékben voltak elégedettek anyagi lehetőségeikkel, a háborús hátországban számukra elérhető életszínvonallal, szenvedtek-e hiányt valamiben, és ha igen, hogyan élték ezt meg, [...] pusztán a háztartási napló segítségével nem tudunk válaszolni".6 Ha hozzáférhető (lenne) a családon belüli levelezés anyaga, akkor abból sok mindenre fény derülhetne, amiről a háztartási napló hallgat (Lukács Anikónak egyébként rendelkezésére álltak ez utóbbi dokumentumok is, és a szerző élt is a belőlük fakadó elemzési lehetőségekkel). Mindamellett legtöbb segítséget a (nem háztartási) naplóba foglalt közlésektől remélhetünk, amit a kérdés első számú forrásának tekintünk. Magam is ehhez a történeti dokumentumhoz fordulok, megpróbálván bevilágítani a háborús évek hétköznapi világába. Kemény Simonnak az 1980-as években közzétett háborús naplóit hasznosítom e célból. A literátor Kemény feljegyzései könnyen a magyar Victor Klempererré tehetik őt, ha a magyar történetírás egyszer komolyan veszi Kemény hátrahagyott naplóját. 1995-ben látott Németországban napvilágot Victor Klemperer Tagebüchere, ami rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert: a németországi kiadást követően hamarosan angolul is kiadták a napló teljes szövegét.7 A Klemperer-napló főként a mindennapi életre és a múltbeli mentalitásra nézve értékes forrás a történész szempontjából.8 Példaként Peter Fritzsche és Claudia Koonz munkáira hivatkozhatunk, melyekben Klemperer post fest kiadott naplója előkelő helyen szerepel a hasznosított források között.9 Kemény Simon naplójának ilyen jellegű kiaknázásakor néhány problémát exponálok csupán, olyan kérdéseket helyezve előtérbe, melyekről módfelett informatívak, revelatívak 6 Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében. Budapesti Negyed, 68. szám, 2010. Nyár, 119. 7 Victor Klemperer: Tagebücher. Aufbau, Berlin, 1995; Uő: I Will Bear Witness, 1933-1941: A Diary of the Nazi Years. Transl. Martin Chalmers. Weidenfeld & Nicholson, London, 1998; Uő: To the Bitter End: A Diary of the Nazi Years. Transl. Martin Chalmers. Weidenfeld & Nicholson, London, 1999; UŐ: The Lesser Evil: A Diary of the Nazi Years. Transl. Martin Chalmers. Weidenfeld & Nicholson, London, 2003. 8 A náci Németország (és a holokauszt) ez irányú megközelítésének a kezdeteiről és újabb irányairól ld. Alf Lüdtke: What happened to the „fiery red flow"? Workers' experiences and German Fascism. In: Alf Lüdtke, ed.: The History of Everyday Life. Reconstructing Historical Experiences and Ways of Life. Princeton University Press, Princeton, N.J., 1995. 198-251.; Paul Steege - Andrew Stuart Bergerson - Maureen Healy - Pamela E. Swett: The history of everyday life: a second chapter. The Journal of Modern History, 80 (June 2008), 358-378. 9 Claudia Koonz: The Nazi Conscience. Harvard University Press, Cambridge, Mass., 2003; Peter Fritzsche: Life and Death in the Third Reich. Harvard University Press, Cambridge, Mass., 2008. 84
