Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái
Gyáni Gábor „A városban ma mindenki arról beszél..." Háborús hétköznapok egy napló tükrében Miben és mitől mások a háborús mindennapok, mint a békebeliek? Lehet szólni a kérdésről általában is vagy csupán konkrét idő- és térbeli koordináták között, netán osztály- és rétegspecifikus metszetekben érdemes megragadni? S mit tudunk egyáltalán a második világháborús hétköznapokról? Kezdjük nyomban az utóbbival. Úgyszólván semmit sem tudunk a második világháború korának mindennapi életéről, mivel nem vagy alig folyt e téren érdemi kutatás. John Lukacs korábban már feszegette a kérdést, külön alfejezetet szentelve neki egy, eredetileg az Egyesült Államokban 1976-ban megjelent munkájában; kevés követője akadt azonban.1 A közel százoldalas fejtegetés, minden újdonsága ellenére is, vegyes benyomást kelt az olvasóban. A megpendített témákkal kapcsolatos megállapítások tekintélyes része bizo- nyítatlan kijelentés, a szerző nem támasztja alá őket semmilyen forrásadattal. Ráadásul nem áll a munka hátterében szisztematikus kutatómunka, a benne felvetett témák tetszőlegesek (olykor kifejezetten önkényesek) és a megfogalmazott tézisek nemegyszer impresszionisztikusak. Nézzünk néhány példát erre az utóbbi esetre. „A háború első évének nélkülözéseit sehol, még Angliában sem kísérte nosztalgia a háborút megelőző évek életmódja és szorongó biztonsága iránt."2 Vagy: „Igen elterjedt, lelki okokra visszavezethető fizikai tünetté vált, főként a nyugat-európai (és a lengyelországi) férfi lakosság millióinál a poliuria, a túlzott vizeletkényszer. [...] Igen elterjedt lelki gyengeséggé vált a hipnománia, a mértéktelen aluszékonyság. Az alvás amolyan mindennapi kábítószere volt millióknak."3 Amikor e sorokat olvassuk, meg kell kérdeznünk, honnan tudja vajon Lukacs mindezt? Hiszen sem forrásokra, sem szak- irodalomra nem utal a kijelentések empirikus fedezeteként. Lukacs, ennek ellenére, figyelemre méltó könyvet írt a témáról. Különösen fontosak a családi élet jelenségeit (a házasságkötési és válási gyakoriságot), a devianciák sűrűségét (az öngyilkosságot), a nagy néptömegek háború idején felgyorsuló hektikus fizikai mozgását (a kitelepítéseket, a menekülteket, a deportálásokat, és persze a frontszolgálatot) érintő megfigyelései. Nem kevésbé érdekfeszítő az élelmiszer-fogyasztást, az élelemhez való hozzájutást, ezen belül a feketepiac működését bemutató gondolatmenet vagy a férfi és női szociabilitás különbözőségének, nem utolsósorban a polgár(ság) mint eszmény és szociális valóság krízisének az érzékletes megjelenítése. S akár tovább folytathatnánk a 1 John Lukacs: Az európai világháború 1939-1941. Ford. Magyaríts Tamás és Mészáros Klára. Európa, Bp., 1995. 221-310. 2 Uo. 234. 3 Uo. 260. 82
