Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
forradalmi verseit, hogy megtessék e fólséges ember aktualitása s rokonsága azokkal, akik ma Magyarországon (bárhogy fáj az ijesztő szó) forradalmat csinálunk. ... Sorban leközöljük e könyvben, idő-sorban s rendben, azokat a Petőfi-verseket, melyek a forradalmi Petőfit mutatják meg szerintünk s Petőfi mai aktualitása szerint, a szociális forradalom Petőfijét. Hirdetjük és valljuk, hogy Petőfi nem azoké, akik belőle 1849 óta élnek, de a mienk, mind- azoké, akik Magyarországon a változás, a megújulás, a forradalom áhítozói vagyunk." Mindaz, amit József Attila forradalmiságáról hallott-olvasott, már nem kötötte le, érezte, hogy valójában nem az iskolás leegyszerűsítéssel tanított versei a nagy versek. * Babits Mihály: Az írástudók árulása, in: Babits Mihály: Esszék, tanulmányok. Összegyűjtötte, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta: Belia György, Szépirodalmi Kiadó, 1978. II. 210. ** Babits Mihály: A férfi Vörösmarty, uo.: I. 226. . *** Lapok Petőfi Sándor naplójából, in: Petőfi Sándor Prózai Müvei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. A szöveggondozás és a jegyzetek Kiss József munkája, 1976, 513. **** A forradalmár Petőfi - Petőfi Sándor válogatott forradalmi költeményei, összeállította és elüljáró írással ellátta Ady Endre, Deutsch Zsigmond és Társa Kiadása, Budapest, V., Dorottya-utca 9. szám, 1910. Uo.: 5., 6. 19. Azok, akik az irodalmat politikumra, a politikumot pedig a forradalmiságra redukálták, nyilvánvalóan a maguk társadalomképét vagy inkább politikafelfogását vetítették rá a magyar irodalom nagyjainak munkásságára, s leegyszerűsítve idézve-értelmezve ezeket a valóban forradalmár, de nem csak forradalmár költőket, önmaguk szolgálatába igyekeztek őket állítani. Nem számoltak azzal, hogy az általuk idézett-olvasott-tanított forradalmiság magával ragadhatja a fiatalokat, s felkészítheti őket a rendszerrel való érzelmi szembefordulásra. így volt ezzel ő is, mondogatta magában a „forradalmi sorokat", s az akkori világ uraira gondolt. Érzelmi alapon. Nem tudja, mit tett volna, ha valóban forradalomra került volna sor, önmagát ismerve azonban nem hiszi, hogy forradalmár lett volna belőle. Nem tudta, hogy a forradalom és a társadalom mindennapi élete között teremthető-e kapcsolat. Még gimnazista volt, amikor hallotta, hogy Pesten egyetemista megmozdulások vannak. Nem tudja, hogy tudott volna-e forradalmár lenni, ez a kijelentés azt jelenti, hogy nem élt át forradalmi helyzeteket, ezért azt sem tudja, hogyan viselkedett volna azokban a helyzetekben. Az általa megélt, már felnőtt korára eső társadalmi átalakulás nem forradalom volt, a történészek később majd pontosan, fogalmi nyelven meghatározzák a jellegét, nyilván felsorolják majd a forradalom kritériumait, s azt, hogy abban, ami a szeme előtt történt, mi nem volt jelen az általuk fontosnak tartott kritériumokból, így volt ez mindig, ez a feladatuk. Átéli majd a későbbi történéseket, ismeri majd az átalakuló folyamat (lehet, hogy túlságosan körülíró jelleggel bír ez a kifejezés) néhány vezetőjét, elolvas 50
