Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
majd mindent, ami a rendszerváltás folyamában számára olvasható lesz, s nem tud mást mondani, minthogy mindig idegenkedett a teátrális jelenetektől. Nem a változásoktól idegenkedett, hanem teátrális jelenetektől. Meghatározó olvasmányai alapján viszont mindig értette a filmekben látott vagy a regényekben olvasott forradalmi hevületet. Arra, hogy hova is vezetett mindaz, amiről olvasott, soha nem gondolt. 20. Utólag tisztán látja, hogy a fősodor elvének valamikori hangsúlyozása visszaütött azokra, akik fennhangon hirdették azt. A forradalmiság hirdetése a forradalmisághoz kapcsolódó érzelmeket hívott elő. Nyilvánvaló, hogy a fősodor elmélete a forradalmat előtérbe állító történelem- szemlélet leképeződése volt. Mindez összefüggésben állt a marxizmus leegyszerűsítő szemléletével. Akkor így mondta ezt, leegyszerűsítőnek gondolt szemléletnek, megengedve, hogy mélyebb, bonyolultabb volt az a teória annál, mint amit az itthoni, vagy tágabb értelemben a kelet-európai alkalmazása kapcsán gondolni lehetett róla. Ma sem tudja, hogy szükség volt-e az általa használt leegyszerűsítő jelzőre. Történelmet tanuló diákként, majd történelmet tanító tanárként azt érezte, hogy a világ és annak története nem gyömöszölhető pár leegyszerűsített sémába, úgy, ahogy azt a teóriát náluk szinte propagandisztikus célzattal használták. Az átalakulás időszakában Zelei Miklós olvasatában találkozott Litván György gondolatával: „...a párt kultusza már a szociáldemokrata mozgalomban erős volt..., de igazában Lenintől származik, aki ráébredt arra, hogy az eredeti marxi osztályharc-teória nem funkcionál, a munkásosztály nem képes az emberiség felszabadításában neki tulajdonított szerep betöltésére, viszont annál inkább gondolkodhat és cselekedhet helyette egy élcsapat, a párt. Trockij már 1904-ben észrevette, hogy a lenini felfogás leglényegéhez tartozik, hogy az osztályt behelyettesíti a párttal, a pártot a hivatásos forradalmárok rétegével, ezt pedig a központi bizottsággal, s megjósolta, hogy ez a folyamat végül egyetlen diktátor teljhatalmához fog vezetni."* Németh László még a harmincas években ehhez hasonló módon különböztette meg egymástól Lenint és Sztálint - mindez a politika manipuláló erejét mutatta meg neki, magáról a kiinduló ideológiáról azonban csak sejtéseik lehettek. Zelei Miklós: Az első klasszikus, Forrás, 1989. 5. 62. 21. Olvasott mást is, természetesen. Azt is mondhatná, hogy inkább mást olvasott, nem a fentebb felsoroltakat. Petőfit azon túl, amivel tanulmányai vagy munkája során találkozott, ritkán olvasta, József Attilát is ritkán, s inkább később olvassa majd módszeresen, de akkor már végképpen nem az ún. forradalmisága miatt, hanem inkább azért, 51
