Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Gyáni Gábor: „A városban ma mindenki arról beszél…”: Háborús hétköznapok egy napló tükrében
táj, a komfort, a környezet és egyéb külső értékek káros hatása nem érvényesül, úgy ahogy eddig". Csak az lesz „félrecsúszott, aki nem tudta megtalálni saját léte értelmét, aki nem teremtett semmit és sehol sem..."90 Légionárius jóga lenne ez? Némileg igen. A kollektív transz hangulatát színező egyéni transz. Eliade írásművészete a fasiszta átlag fölé emelkedik, de alapvetően a fasiszta tradicionalizmus átstilizálása. És az átstilizált fasizmus szubsztrátuma majdani vallástudományának, mitologizálásának, mítosz kultuszának. Pontosabban tudománya és politikája között állandó az interaktivitás. Van, aki valamiféle párhuzamot és átfedést lát Eliade 1935-ben megjelent alkímiáról szóló írásai és Codreanunak A fészekfőnök könyvecskéje között. Mindkettő ugyanis az emberalakítás technikájáról szólt, és Eliade cikkeivel „ösztönöz minket erre a párhuzamra", amikor a beavatási rítusokat jellemzi, célként az emberi tökéletességet és szabadságot jelölve ki.91 Eliade valóban tagadta, hogy az alkímia egyszerűen csak valamiféle praekémia lett volna. A természet alakításával az ember önmaga alakítására tört - fejtegette, a mágia értelme pedig az, hogy az ember a Kozmosz példájára és annak erejével tökéletességet és autonómiát biztosítson.92 Codreanu elitizmusa és Eliade „új arisztokrácia" iránti vágya is megfeleltek egymásnak. Eliade 1938 januárjában üdvözölte a nagy fejleményt: a Légió megteremti a szellem arisztokráciáját.93 Codreanu új embert hirdető programja és Eliade új ember iránti vágya szintén megfeleltek egymásnak.94 Nem vette észre, hogy „mi választja el Codreanu »új emberét« a Szent Pálétól".95 Bár alapvetően nem Szent Pál volt az eszménye, sokkal inkább az ő Indiája. Amikor - 1935-ben Cioranhoz írt levelében - Európa és „mindannak, ami ehhez a korszakhoz (Kali-yuga) köt," apokaliptikus összeomlását jósolta, azt a reményét fejezte ki, hogy „Románia nem tartozik ehhez a kontinenshez, amely feltalálta a profán tudományokat, a filozófiát és a társadalmi egyenlőséget".96 Az is kétségtelen, hogy amit Gandhiról írt,97 98 az Codreanu általa adott jellemzésében is felismerhető. Sőt, amikor egy indiai nacionalistával folytatott 1930-as beszélgetését írja le, akkor az, amit indiai beszégelegtőpartnere elmondott, egy mérsékelt légionárius is elmondhatta volna: „Indiában a politika nem politika. Harcunk a függetlenségért metafizikánk szüksgészerű következménye." Az ember is csak önmaga révén üdvözül, külső segítség nélkül. „Senki sem szólhat bele másnak a sorsába." Az angol közigazgatás „kasztrál", gyávává tesz. India „anya". És „harcunk nem absztrakt," hanem „kereszteshadjárat az anya felszabadításáért. Ez nem politikai harc, hanem misztika: megtisztulás révén jutunk el a szabadsághoz". Ezért: „politikánk aszkétikus szolgálat. Politikusaink karrierjüket azzal kezdik, hogy teljességgel elvetik a funkciót, a vagyont, a dicsőséget, minden földi jót. Főnökeink szegényebbek, mint mi. Nekünk nem kellenek politikai zsenik és politikai taktika sem. Mahatma [Gandhi] nem zseni, ő szent." Amíg ő nem lép vissza, nem „folyamodunk erőszakhoz" 98 India példa. Eliade 1935-ben egyik előadásán „korunk társadalmai paradoxonairól" - jegyzi meg egyik barátja a naplójában - „elég jobboldali szemszögből indianizmusaival" jött elő.99 Kora román valóságát is olykor indiai 90 Mircea Eliade: Provincia §i legionarismul. Vremea, 1938. febr. 13. 525. sz. 91 Laignel-Lavastine: Cioran, Eliade, Ionesco, 176. 92 Mircea Eliade: Alchimia asiaticä. Buc. 1991. 9., 166. 93 Eliade: Textete „legionare", 74. 94 Gligor: Mircea Eliade, 174-175. 95 Turcanu: Mircea Eliade, 313. 96 Mircea Eliade: Europa, Asia, America...I. Buc. 1999.151. 97 Laignel-Lavastine: Cioran, Eliade, Ionesco, 174.; Gligor: Mircea Eliade, 170. 98 Mircea Eliade: India. Buc. 1991. 157-158. 99 Petre Comamescu: Pagini de jurnal. I. Buc. 2003.159. 76
