Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Pintér Lajos: Damó István, a figuratív
utcán, hanem először magában valósítja meg a forradalmat. Elveti „a régi emberek bestiali- tásait és mitológiáit", elveti „az utca mitológiáját".15 Ebben az időben Eliade egyik oszlopa volt a Criterion-Egyletnek (1932-34), amelynek rendezvényein légionáriusok, kommunisták és az apolitikusok még együtt szerepeltek, vitatkoztak; nyilvános előadásokat tartottak a legkülönbözőbb témákról és emberekről, mint Mussolini, Lenin, Chaplin, Gide. Ez utóbbi ellen éppen az utca, a harcias „keresztény" diákság lépett fel. Eliade természetesen a Kelet világfelfogásáról beszélt, a „dilletáns európai" és az „életerős ázsiai" szellem ellentétéről, arról, hogy az európaiak szabadon engedik ösztöneiket, míg az ázsiaik elfojtják.16 A helyzet iróniája, hogy kamaszkorában naplójában parancsba foglalta, miként harcol az éjszakai magömlés ellen17, aztán Indiában már-már elcsábította professzora lányát, amiért a zord atya kitette a szűrét, pedig már a hinduizmusra is át akart térni, majd egy ásrámban egy dél-afrikai lány csábította őt el, és ezért onnan is mennie kellett.18 A Criterionnak a politika vetett véget, mert légionáriusok nem akartak a baloldaliakkal egy levegőt szívni, aztán felülről bomlasztották fel, mert a hatalomnak sem tetszett a fiatalok szervezkedése. Eliade 1934. júliusában barátja, Mihail Sebastian védelmére kelt. Ügyesen elhatárolta magát Nae Ionescunak Sebastian könyvébe írt előszavától, amelyben a zsidók örök kárhozatra ítéltettek. Általában egy professzor el-elvárja, hogy neki bólogassanak, Nae Ionescu viszont még biztatta is tanítványát, hogy nyugodtan mondjon ellent neki, ha vannak érvei, ha pedig valaki megkérdi tőle, hogy olvasta-e tanítványa kritikáját, teszi magát, hogy nem látta azt.19 Eliade így jó lelkiismerettel megírhatta, hogy mivel Isten üdvözítő szándékait ember nem találhatja ki, a zsidók is üdvözölhetnek.20 Ebből kiindulva elmarasztalta professzorának a dialektikáját, mert a történelemfilozófiát keverte a teológiával, viszont állhatatosan hangsúlyozta, a professzor nem antiszemita.21 Ez - ha már nem is nagyon volt igaz - jóleshetett Sebastiannak. „Hogyan lettem huligán?" című vádiratát 1935 januárjában a következőképpen dedikálta: „Mirceának, aki nem adta meg a jogot, hogy kétségbe essek az itt elbeszélt nyomorúságok elviselésekor, amelyek nem maradnak fenn, ha igen, akkor azért, mert az ő szava is elhangzott - a legszebb szó. "22 Ennek a szellemiségnek megfelelően Eliade hangsúlyozta is, hogy egyetlen önérvényesítési lehetőség: a kultúra, ez biztosíthatja a harmóniát „az ember világa és lelke között". Igaz, „a városi és külvárosi rétegeket kegyetlen lelki szárazság jellemzi. Őket nem mentheti meg a politika, hanem csak új profétizmus, amely felmagasztalja az alkotást, a cselekedetet, a lelki hozzáállást. "23 Ki kell vonulni a politikából, és a civil életre kell koncentrálni.24 így viszont a 15 M. Eliade: Cáteva cuvinte mari. Vremea, 1934. jún. 10. 341. sz. 16 Mihaela Gligor: Mircea Eliade. Anii tulburi: 1932-1938. Buc. 2007. 59-60. 17 Liviu Borda?: Altfel despre dioptriile lui Mircea Eliade (I). http://www.observatorcultural.ro/Altfel- despre-dioptriile-lui-Mircea-Eliade-(I)*articleID_21187-articles_details.html (2013-02-27) 18 Turcanu: Mircea Eliade, 217-218. 19 Mircea Eliade: Memorii 1907- 1960. Bucure?ti, 1997. 290. 20 Andrei Oisteanu: Mihail Sebastian si Mircea Eliade: cronica unei prietenii accidentate. http://www. revista22.ro/mihail-sebastian-si-mircea-eliade-cronica-unei-prietenii-accidentate-4157.html; Paul Cornea: Mihail Sebastian si probléma identitará in De doua mii de ani. http://www.observatorcultural.ro/ Mihail-Sebastian-si-problema-identitara-in-De-doua-mii-de-ani*articleID_l8764-articles_details.html (2013-02-27) 21 Dosarul Eliade. II. Szerk. Mircea Handoca. Bucurejti, 1999. 90-100. 22 Mircea Handoca szíves közlése (1994. jún. 9.) 23 M. Eliade: Culturä sau politicä. Vremea, 1935. febr. 24. 377. sz. 24 M. Eliade: Renasterea románeasca. Vremea, 1935. ápr. 14. 385. sz 67
