Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Pintér Lajos: Damó István, a figuratív
légionárius Deleanu szerint „Eliade és akik vele vannak, kilépvén az aktualitásból, kihulltak a szélre. "25 1937 májusában Eliade az egyetemről hullott ki, mert a Krisztina kisasszony című kisregényét erkölcstelennek tartotta a Nemzeti Nevelés Minisztériuma, elbocsátását kérte, és az egyetemi vezetés rábólintott. Eliade viszont perbe fogta a minisztériumot és jó egy fél évre meg is nyerte a pert.26 Keserű iróniája ez a sorsnak, mert a szexualitást a légionárius publicisztika zsidó sajátosságként bélyegezte meg.27 28 Mégis a légionárius ideológia vonzása egyre jobban hatott. És ezzel megintcsak megérkeztünk a mítoszokhoz. Mert, amíg az ember fiatal, azt hiszi, meghaladhatja a conditio humanát, megszállottja az abszolútumnak, a szabadságnak, az örökkévalónak, az egyetemesnek. „A fiatalság az életben az egyetlen szakasz, amikor valóban kapcsolatba lehet kerülni a mítosszal.” Eliade meg is vallja, már ég ezért a mítoszért. „Sajnos, nincs más valóság."29 Panait Istrati az intő példa. O „nem tudott hinni egy mítoszban sem, miután meggyőződött arról, hogy az igazságtalanságokat és bűnöket takar. Ma mégis csak a mítoszok hatnak a tudatra és csak általuk várják a győzelmet."29 Kérdés: milyenek? A legvulgárisabb az antiszemita mitológia. Ezzel lehetett mozgósítani. 1922 végén is az antiszemita egyetemi diákság minden problémájára gyógyírnak a numerus clausust tartotta. A zsidóellenes tömeghisztéria Eliadére is hatott. Igaz - nyilván vöröses haja miatt -, zsidónak nézték, és majdnem megverték.30 Erről - iskolai - naplójában hallgatott, de azt - az eset előtt vagy után? - megvallotta: „Mint valamennyi fiú antiszemita vagyok, de intellektuális meggyőződésből, és rettegek az antiszemita <zsidó> tüntetések sikertelensége miatt. "31 Ezt a részt a naplóból gondosan nem adták ki, a kihagyott részletek közléséből azonban kimaradtak az Eliade által javított szavak. Ezeket ékes zárójelbe tettem.32 Kiadták viszont az antiszemitizmus intellektuálisnak nevezett részére vonatkozó egyik részletet, éspedig azt, ahogy Eliade és barátai jó alaposan megvitatták „az antiszemita kérdést". Paradox módon „köztünk" Mihail Polihroniade „az egyetlen filoszemita".33 Az 1930-as években már elszánt antiszemita, és - különös véletlen - a naplóíró a kéziratban először antiszemitát írt.34 És miután kissé összeszólalkoztak, őt is - mint görögöt - parazitának minősítették. Közben 6 millió zsidóról beszéltek, Eliade is megpróbálta helyre tenni a dolgokat, mert kifejtette, hogy a diákok nem azok ellen a zsidók ellen lázadnak, akik már 40-50 éve itt vannak és lelkűk már román, hanem azon csőcselék ellen, amely két-három éve sáskaként árasztotta el az országot. [A majdnem 800 ezres zsidóságnak több mint fele az országgyarapítással került Romániába.] De a lényeg, ezek, akik ma bejönnek, nem is tanulnak meg románul, megszedik magukat, és holnap arannyal teli zsebekkel Amerikába távoznak. Aztán még azon is összeszólalkoztak, hogy a felekezeti kérdést előrángatni középkorias-e vagy sem. De egy francia [antiszemiták számára készült] Talmudban megtalálták a megfelelő helyet, 25 Pavel Costin Deleanu: Clipa defatd a tineretului románesc. Ideea Romäneascä, 1935. 2-4. sz. 86. 26 Turcanu: Mircea Eliade, 331-332. 27 Const. Tomescu: Cu d. Radu Gyr despre bätälia literarü §i múlté altele. Porunca Vremii, 1937. máj. 6. 730. sz. 28 M. Eliade: Mitul generatiei tinere. Vremea, 1935. aug. 4. 399. sz. 29 M. Eliade: Destinul lui Panait Istrati. Vremea, 1935. aug. 25. 402. sz. 30 Mircea Handoca: Convorbiri cu jz despre Mircea Eliade. Buc. 1998. 85. 31 Liviu Borda§: Altfel despre dioptriile lui Mircea Eliade (II) http://www.observatorcultural.ro/Altfel- despre-dioptriile-lui-Mircea-Eliade-(II)*articleID_21235-articles_details.html (2013-02-27) 32 B. A. R. Ms. r. 5962. Mircea Eliade: Mon journal d'école. 88/v. 33 Mircea Eliade: Cum am gäsit piatra filozofáld. Szerk. Mircea Handoca. Buc. 1996. 596. 34 B. A. R. Ms. r. 5962.106/r. 68
