Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Vasy Géza: Balázs József elbeszélései

most már végleg megöregedett, magára maradt Ottilia asszony a hőse, akinek korábbi életútjától eddig nem sokat tudhatott meg az olvasó, most viszont titkok derülnek ki, s a késő öregségről kapunk emlékezetes kettős portrét.

Balázs József nyomtatásban megjelent filmes történeteinek eltérő a műfaji megnevezése. Az Üvegharangok (Alföld, 1977. 9. és 10.) irodalmi forgatókönyv. A Csempész csembalóval (Forrás, 1989. 2.) filmregény, A körorvos (Alföld, 1980. 3. és 4.) és Az asszony (Hitel, 1994. 10.) filmnovella. Kétségtelen, hogy már elnevezésével is ez a típus áll a legközelebb az elbeszéléshez, sőt sok szempontból azonosnak is tekinthető azzal. A csempésztörténetben is szerepel Ottilia asszony a lányunokájával, de itt még agilis üzletasszony. Az Üvegharangok és A körorvos kisregény-terjedelmű, s a másodikban is erősebb a forgatókönyvjelleg. Az asszonyból készült tévéfilm, s alapja egy valós történet, de a 28 fejezetre-jelenetre tagolt mű elbeszélésként is teljes értékű. Irodalmi értéke mellett az is növeli jelentőségét, hogy 1956 következményeiről szól. A kacsaól alatt hat évig bujkáló férfi vétke mindössze annyi, hogy a forradalom napjaiban „néhány magas rangú katonatisztet őrizetbe vettünk, nehogy olyan parancsot adjanak ki, amit később megbántak volna. Most már úgy is fel lehetne fogni, hogy megvédtük őket." Ma már közismert, hogy az ilyen védőőrizetbe vett emberek, miután ismét hatalomba kerültek, országszerte különös örömmel bosszulták meg az őrzőiket. Elképzelni is nehéz, hogy miként lehetett hat évet kibírni télen-nyáron abban a gödörben, de eleinte sorozatban készültek a halálos ítéletek.

1956 forradalmáról és a rákövetkező terrorról évtizedekig nem lehetett sem beszélni, sem írni. Nem tudni pontosan, hogy szülőfalujában, Vitkán élve miként élte meg mindezt a kiskamasz Balázs József. Életműve alapján azonban bizonyos, hogy történelem-, magyarság- és létszemléletébe ez is beilleszkedett. A háborúra személyesen nem emlékezhetett, de az ötvenes évek Rákosi-, majd Kádár-korát megélhette, egyre inkább gondolkodóelmélkedő emberként. Nem az 1989-1990 hónapjaiban bekövetkező változások hirtelen fellángolása hívta tehát életre az Isten küldöttei című elbeszélést, mert az szükségszerűen következett addigi munkásságából (Tiszatáj, 1990. 7.).

Elgondolkoztatóan kettős jelentésű maga a cím, hiszen az eredeti, a természetes első jelentés durva kifordítására kell rádöbbennünk. Isten küldöttei minden normális ember számára a próféták, a szentek, a papok. Itt viszont a börtönigazgató mondja a hóhérbrigádnak a következőket: „Ha netán lelkiismeret-furdalásuk lenne emiatt... gondoljanak arra, hogy maguk kiválasztott emberek, hiszen az igazságot szolgálják. Ha lenne Isten, azt lehetne mondani, hogy Isten küldöttei, Isten legkedvesebb gyermekei maguk..." A hóhérok ekkor még nem tudják, hogy a miniszterelnököt és két társát kell felakasztaniuk. Az olvasó pedig eleinte azt sem tudja, hogy a történetben megjelenő brigád a hóhéroké. Sorrendben háromszor van dolguk, előbb egy ártatlanságát valló fiatalembert, majd egy ugyancsak ártatlan medikus lányt kell kivégezniük, végül a „főbűnösöket". A két ártatlan áldozat, majd a börtön foglyai megátkozzák a gyilkosokat.

A hóhér Főnök helyettese, Misku régóta próbálja kideríteni, hogy vajon mikor, miként halt meg az édesapja. Klasszikus építkezésű, szigorúan megszerkesztett, balladás hangvételű az elbeszélés, amelyben a Főnök, Misku és Bodza nevű társukban fokozatosan felébred a lelkiismeret, s utoléri őket az isteni igazságszolgáltatás: csendes bolondokká válnak, akik egy erdei tisztáson üldögélve gajdolgatnak elhomályosult tudattal. Van a történetben egy volt ávós, aki egy közeli faluban lett sekrestyés. Tőle Misku nem tudja meg, hogy mi történt az apjával, s végül már az anyja is hiába mondja el neki a tisztáson, hogy az apa egy bányában felügyelte a rabokat, s tévedésből nem hívták ki onnan az őröket, amikor felrobbantották a bányát. Az őr fiából pedig azért lett hóhér, mert ott „talált" munkát. (Az elbeszélés részletes elemzése: Jászkunság, 1991. 1. - Vasy Géza: „Hol zsarnokság van", 2005. - V. G.: Későmodern prózaírók, 2006)

56