Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Filip Tamás: A képzelet látogatói; Fehéredik; Töprengés; Azonosság; Torokhangok; Esély; Mitől szédülök; Edzőterem: versek

Töprengés

Felgyújtja magát az erdő, menekülnek belőle áfák, a fatolvajok, az unikornis.

A szűz marad, elkerülik a lángok.

A városban épp boldoggá avatnak egy máglyahalált halt vértanút.

Olvastam, mítoszok vezérlik tetteinket. Talán igaz volt, de a távirányítóban kimerült az elem, mindegy hát, kinek a kezében van, el is dobhatja akár, és mi nyugodtan szétszéledünk, vagy együtt maradva, nézhetünk föl az összekormozódott csillagokra.

Azonosság

Épp cmkelt lapok felismeréséhez kerestem kontaktlencsét egy optikában, amikor rendőrt hívtak ki rám.

Elfelejtettem mondani, szélhámos vagyok, de az mindennél rosszabb, hogy egyetlen sorom se olvasta senki.

Örökül hagyom rátok a port, melyet egy omnibusz padlójáról söpörtek össze százötven éve. Egy árverésen jutottam hozzá, van certifikátja is.

Maszkot viselek, mely arcommal pontosan azonos.

Ha leveszem, mintha eldobnám önmagam. Rejtőzködöm, tehát vagyok.