Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Filip Tamás: A képzelet látogatói; Fehéredik; Töprengés; Azonosság; Torokhangok; Esély; Mitől szédülök; Edzőterem: versek
Torokhangok Betegfogatot húztak gyöszös lovak, egy tüdőbajos kelmefestőt a ködös tavak felől. Vére kifehéredik lassan, szemében homály borong. A hordágy emlékezik az ispotályra, az ajtók mögött hörgő eltávozókra. Mindig ugyanaz a hang, mely akárhány torokból tör is föl, nem olvad egybe soha. Kórus, amelyben mindenki szólista marad. De jó, hogy nincsen itt tükör, még belévetném magam. Esély A csigaház hova bújhat, ha csiga nincs benne már, hogy fölmásszon vele az elefántcsonttoronyba? Egy szobát szeretnék, most azonnal, kályhával, megvetett ággyal, hogy kiolvadjon csontjaimból a fagy. Egyszer itt aludtál. A sima pléd, vakító lepedő úgy őrzi tested láthatatlan nyomait, akár egy várostérkép az utcák földrengés, tűzvész és szökőár előtti állapotát, mikor még jártak a villamosok. Csak egy gigászi fa maradt állva, őt mindentől megóvta a törzsét körbeölelő moha.
