Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Filip Tamás: A képzelet látogatói; Fehéredik; Töprengés; Azonosság; Torokhangok; Esély; Mitől szédülök; Edzőterem: versek
Filip Tamás A képzelet látogatói Vezeklők érkeznek sokfelől. Megtelik velük a szálloda. Tébolyult ablakok mögött mind előkészítik ugyanazt a ruhát, hogy másnap egyformán nézzenek ki. Addig egy kortyot se isznak, nem vesznek magukhoz ételt, és nem alszanak. Arcukat mintha sok g torzítaná el, szerveik egymásba préselődnek. Befelé folynak a könnyeik, amikor lehajolnak, hogy megcsókolják egyetlen szerelmük főidbe maródott nyomait a lebontott bordélyház helyén. Fehéredik Az egy, aki voltam, váratlan szóródik szét, mint kiszakadt zacskóból a kristálycukor. Lépteim alatt ropog, vagyis én ropogok, pedig megédesíthettem volna a teát, a tejet, a vért, a bort. De inkább az utcapor fehéredik tőlem, széthordja a cipő, csillog minden, belőlem semmi nem marad, legfeljebb a talp, ami széttaposott mindent.
