Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése

zeneszerzők és zongoraművészek társaságában remekül szórakoztak és sokat tanultak a vendéglátók is, amint arról a házigazda könyvében beszámolt: »magam részéről ezeken az estéken értettem meg teljesen Bachot és Mozartot, és ekkor kötöttem örök barátságot Bartók és Kodály zenéjével.« .. .Máskor sajtos makaróni- és malacpörkölt-orgiákat rendeztek négyesben. Bányai beszámolója szerint »megtörtént, hogy - a Korong-utcában náluk, vagy a Hollán utcában nálunk - úgy elmúlattuk az időt, hogy elment az utolsó villamos is. A két asszony - József Jolán és Szántó Judit, teszi hozzá ezeknek a soroknak az idézője - egymás mellé húzódva elaludt a kereveten, s mi Attilával az egyik sarokba vonulva s két könyékre ereszkedve - italunk rég elfogyott már -, olyan halkan nótáztunk reggelig, hogy még egymás hangját is alig hallottuk«. "*

Ebből a leírásból le kell venni mindazt, ami a bohémségre, a művészközegre utal, megtehetjük, hiszen Bányai László például ügyvéd volt, s Szántó Judit sem tartozott a bohém irodalmárok közé, s ha megtettük ezt, akkor is látjuk, túl a művészeten és a játékon, ami persze nem elhanyagolható, hogy ezt a társaságot ezeken az összejöveteleken nem célok és nem feladatok mozgatták, hanem ott és akkor, amikor összejöttek, jól akarták érezni magukat egymással. Ez az, ami a mai életből teljesen eltűnt.

* Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha, Egy önérvényesítő nő a huszadik század első felében, Papirusz Book, 2005. 118-119.

46