Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
a maga konkrét valóságában és a maga elvontságában is meghatározó szögesdrót kerítés szétvágása. 25. Otthon már nem érezte jól magát. Azzal, hogy kilépett otthonról, eltávolodott az otthoni világtól. Tudta, hogy egyszerre nem lehet két világban élni, s azt is tudta, hogy ő melyiket választotta. Megfigyelte, Ági is mondta, amint hazaért, szóhasználatban, hangképzésben azonnal az otthoni mintát követte. De ez csak a felszín volt. A felszín, ami beleégette magát a bőrébe és a sorsába. Azzal, hogy kilépett az otthoni világból, nem követte és hazatérésekor nem is érezte az abban a világban végbement változásokat. Az otthoniak sem tudták, hogy miképpen éli az életét tőlük távol, s hogy mi jellemzi a gondolkodását. Nem, akkor már nem az elveszített nyelvről volt szó, hanem a nyelvek változásáról, más-más irányba történő mozgásáról. Az a régi nyelv mindenki számára elveszett, egymás nyelvét viszont nem találták meg. Ő sem találta meg az otthoni nyelvet, másik világban élt már akkor, s a két világ, az ő két világa, a régi és az új kizárta egymást. Egy napra, két napra, a saját gondjaiból éppen csak kilépve nem tudott az otthon is megváltozó világba belelépni. Bántotta, hogy az a világ nem változik olyan gyorsan, mint ahogyan szerette volna, hogy változzon, miközben fogalma sem volt arról, hogy miképpen változott meg. Meg kellett változnia, fiatalok élték otthon is az életüket, azok, akikkel együtt volt diák, akikkel együtt focizott, s a náluk is fiatalabbak, a nálánál fiatalabb rokonai, az otthoni világ alapvonásait már ők határozták meg. Még akkor is, ha a felszínen a változásokból nem látszott semmi. Bántotta, hogy a gondjait nem úgy értették, ahogyan ő megélte azokat. Bántotta, hogy nem úgy voltak kíváncsiak rá, ahogyan azt szerette volna. Ma már tudja, hogy ő sem úgy volt kíváncsi az otthoni világra, ahogyan az ottaniak szerették volna. Egész életében közösségben gondolkodott, hazaérve viszont zavarta, hogy a közösség megszabta kérdésekre kellett válaszolnia. Úgy érezte, hogy azok a kérdések már nem neki szólnak, azokat mindenkitől megkérdezhetnék. 26. Abban az időben az otthoni világ még legalább annyira elszigetelt volt, mint gyerekkorában. Újságot, könyvet nem tudott magának vásárolni. Rádió volt, televízió volt - ezeket kevésnek érezte, a szerkesztőségbe naponta érkeztek a folyóiratok, a Fő 39
