Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
modell alapján képzelte el a Forrás működését. Ez a szépirodalom területén egyfajta irányzatokon való felülemelkedést jelentett volna, meggyőződése, hogy az irodalmi mű, még akkor is, ha közvetlen politikai tartalmat is hordoz, fölötte áll a napi politikai világnak. Azt is gondolta, hogy az irodalmi irányzatok fölötti vagy több irányzatot becsülő szerkesztés mellett a tanulmányoknak, szociográfiáknak, esszéknek kell meghatároznia és kifejeznie egy-egy lap társadalmi irányultságát. Ennek az elképzelésnek a megvalósítására a kilencvenes években még látott lehetőséget, a rendszerváltás után közvetlenül több lap is jelentkezett hasonló elképzelésekkel, legalábbis szerkesztői gyakorlatuk erre engedett következtetni, aztán az újabb világ az ezzel kapcsolatos elképzeléseket is elsodorta. A lap finanszírozásának technikai részleteibe jó ideig nem látott bele. Akkor, amikor még nem volt főszerkesztő, de már nagyobbrészt ő intézte a lap ügyeit, 1989 elején el kellett mennie egy megyei tanácsülésre. A megyei tanács előző évi zárszámadását tárgyalták akkor, így kerültek szóba a Forrás előző évi költségei. A lapot a megyei Lapkiadó Vállalat adta ki, ez pártvállalat volt, s minden év elején az előző évi költségeket, némi rezsivel, leszámlázta a megyei tanácsnak, a tanács az előző évi pénzmaradványból fizette ki a költségeket. Amikor ezt megtudta, az az érzés fogta el, amelyet akkor érzett, amikor Zelei Miklóstól megtudta, hogy az irodalmi folyóiratokat a hivatalos állami nyilvántartás az üzemi lapok szintjére helyezte. 21. Ági végül Kiskunfélegyházán kapott állást. Ezzel újabb város került a látókörükbe. Mosolygott, amikor megtudta ezt, eszébe jutott az az éjszaka, amelyet a sikertelennek gondolt egyetemi felvételije után a félegyházi állomás várótermében töltött. Úgy tűnik, gondolta, mindig visszatérünk korábbi életünk fontos színtereire. Félegyháza más jellegű város, mint Kecskemét. Érezhetően csöndesebb, zártabb, áttekinthetőbb, mint Kecskemét. Megmaradt annak, ami volt, nyilván a szükséges fejlődési fokok bejárása mellett. A múzeumot az egykori Kiskun Kapitányság épületében helyezték el, a leginkább múzeumhoz illő épület ez azok közül, amelyeket eddig látott. A múzeumigazgató Fazekas István Szegedről került a félegyházi múzeumba, becsülte az elődeit, s a munkatársait is. A kiállításmegnyitókon megismerkedett a korábbi múzeumigazgatókkal is, leginkább a Lükő Gáborral való találkozásnak örült, A magyar lélek formái című könyvét még egyetemista korában olvasta, a népismeret iránti igény s a modern szövegértelmezéshez szükséges elméleti felkészültség egyaránt jellemezte ezt a munkát. Ági a múzeumban a maga munkáját teljesen szabadon végezhette. Gondozta a gyűjteményt, kiállítást rendezett, ásott, s mellette naponta járt át Kecskemétről Félegyházára. Ásott, azaz ásatást vezetett több Félegyháza körüli településen, Móricgáton, Petőfiszálláson. Ezzel megkezdődött a családi ásatások időszaka. Ida tudták, vitték magukkal a gyerekeket, a petőfiszállási ásatás idejére átköltöztek Félegyházára, egy kollégiumba. 35
