Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
Az egyik este gyógyszerért kellett mennie. Soha így nem döbbent meg, a nyáresti melegben mintha mindenki az utcán lett volna, nyüzsgött, mozgott az egész város, Kecskeméten soha ilyent nem tapasztalt. Talán éppen ez volt az az ásatás, amelyikre Hatvani Dani is eljött, ásatási munkásként, az esőszünetekben Zsillé Zoltánnak a Hegedűs Andrással készített interjúját olvasták, ez akkor még Nyugatról becsempészett könyv volt. A könyvből leginkább a nómenklatúrához tartozók életéről és a Varsói Szerződés aláírásáról mondottak ragadtak meg az emlékezetében. Nemcsak Félegyháza környékét, hanem a megye egészét is Ági ásatásai révén ismerte meg. Az a régi kötet nincs meg a könyvtárában, nyilván llia tanár úrtól kapta meg olvasásra, e sorok írásakor viszont leemelte a polcról Hegedűs András A történelem és a hatalom igézetében című, 1988-ban, tehát már az átalakulás folyamában megjelent könyvét. Ebben a könyvben olvassa: „Nyugaton több javaslatot is kaptam életrajzi interjúkötet készítésére, míg végül is Zsillé Zoltán mellett döntöttem. E könyvnek, melyet az olvasó kezében tart, legfontosabb előzménye ez az interjúkötet, amelyet vele készítettem, és ami magyar nyelven 1985 tavaszán magánkiadásban jelent meg Bécsben, s itthon Magyarországon igen széles visszhangra talált, elsősorban a Szabad Európa Rádió révén, mivel az ott a mai napig már több ismétlésben is elhangzott. Miután jelentős kereslet mutatkozott a könyv iránt, megjelent az egyik itthoni ún. szamizdat kiadónál is, és máshol is sokszorosították. "* Hegedűs András történetesen a Rábaközből származott, ezért pár mondatot idéz abból, amit a Rábaközt is magába foglaló Sopron vármegyéről írt: „A megye az első világháború előtt viszonylag fejlett mezőgazdasággal rendelkezett. Sopron vármegyét répavármegyének is hívták, öt cukorgyára jól kifizetődő cukorrépa-termelésre ösztönözte a termelőket, ami egyben szakítást jelentett a tradicionális termelési móddal, hiszen a cukorgyárak által nemesített vetőmaggal, szerződéses alapon folyt a termelés."** * Hegedűs András: A történelem és a hatalom igézetében, Kossuth Kiadó, 1988, 9. ** Uo.: 12. 22. Miközben küzdöttek új helyzetükkel, s megpróbáltak beilleszkedni újabb világukba, sűrűn jártak haza, Pécsre is, Fertőszentmiklósra is. Egyszer ezeknek a hazautazásoknak a történetét is meg kellene írnia. Ha Pécsre utaztak, akkor hajnalban keltek, s az egyik első vonattal átmentek Félegyházára, ott felültek a Szeged és Pécs között közlekedő vonatra, valamivel tizenkettő előtt már megérkeztek Pécsre. Ha hozzájuk mentek, akkor először Pestig vonatoztak, a Nyugati pályaudvarról mentek át a Keletibe (később a Délibe), aztán újabb három-három és fél óra vonatozás következett. Volt, hogy egyedül ment haza, általában télen, karácsony előtt. Vagy végig vonattal utazott, vagy Pesten csatlakozott a testvéreihez, s akkor onnét kocsival mentek. A disznóölések ekkor már céltudatosak voltak, siettek, hogy minél előbb végezzenek vele. 36
