Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
katból, s örökre megőriztem a gyermekkor és az ifjúság kényes-mohó érzékelésével rögzített könyvfedél-emlékeket... "* Amíg ezt a bekezdést kereste, szinte az egész könyvet újraolvasta. Márai döbbenetes pontossággal látta, érezte kora embert pusztító erőit, kiábrándulása és kétségbeesése őszinte, de sokszor Babits hangján szól, mondta magában. Idézi: „Az író nem mondhatta többé az igazat... de ki volt az áruló? Az író, vagy a korszak, mely rettenetes erővel tört be a szellem szentélyébe, megvásárolta a gondolkodót és a gondolatot? Mi volt előbb, az »olvasó árulása«, vagy az »írástudó árulása«?... Az igazság annyi, hogy az írók nem mondták ki a válságos pillanatban megfelelő erővel a varázsszavakat. Egy emberöltő idejéről, három-négy évtizedről beszélek, mikor a »válságos pillanatot« emlegetem." Babits beszélt így, jó másfél évtizeddel korábban, s még más időszakban, mint amelyikben Márai felidézte ezt a hangot.** Márai Kosztolányi hangján is tudott írni, Krúdyén is, és a magáén is. Az Egy polgár vallomásai és a Napló hatalmas folyama a saját hangján íródott. * Márai Sándor: Kassai őrjárat, Helikon Kiadó, 1999, 98-99. ** Uo.: 69 - 70. 11. Neki is himnuszt kellene írnia a könyvről és az olvasásról, de nem tud himni- kus sorokat írni. Mindazt, amit tud, az olvasásnak köszönheti. A tanulásnak is, az időnkénti rendszeres tanulásnak, de inkább az állandó olvasásnak. A munka mellett, egy ideje már a munkája is az olvasáshoz kötődik, mindig hagyott időt arra, hogy valami mást olvasson. Valami mást - ami akár az ellenpontját is jelenthette a munkaként olvasottaknak. Az, amit olvasott, sokszor az egész lényéhez szólt, nem csak az értelméhez. Az olvasás őt magát is átalakította, olvasás közben valamennyit önmagából és a világból is megértett. Az olvasás sokszor felkavarta, máskor pihentette, egy-két óra olvasás mindig feledtette vele a fáradtságát, máskor a bánatát, feszültségét olvasta ki magából. Régóta nincs már ideje arra, hogy leülve egy-két órán keresztül csak az olvasással törődjön. Sokat és sokféleképpen olvasott. Olvasott önmaga kedvére, olvasott rárótt feladatként, olvasott vizsgákra készülés közben, olvasott, mert megkérték, hogy írjon egy-egy könyvről, olvasott lazításként - és olvasott élesben, a szöveg minden szavára figyelve, a fejében, a gondolkodásában azonnal rögzítve az olvasottakat, megértve, hogy az adott írás neki szól, ő az, aki tovább tudja vinni az olvasottakat, ezért annak minden sorát önmagába szívta. Az így megértett könyvek, tanulmányok alapozták meg a munkáit. Olyan élességgel, gondolkodása egészét lekötve, s a kiszámíthatatlan tényezőknek mégis teret adva olvasott, mint ahogyan valamikor a játék is megtörtént vele. 44
