Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
tagos gazdaságban általában hasznos tevékenység folyik, hiányt pótol«". Ennek alapján az 1980-as évek elején ezrével alakultak új kereskedelmi és ipari kisvállalkozások, gazdasági munkaközösségek, illetve vállalaton belüli gazdasági társulások, amelyek minimális adminisztrációval, a megrendelők igényeihez azonnal és maximálisan alkalmazkodva, s persze a helyzet kuszaságából fakadó kiskapukat is kihasználva viszonylag rövid idő alatt jelentős haszonra tudtak szert tenni. 1985-ben 10 ezer gazdasági munkaközösség (gmk) és 20 ezer vállalaton belüli gazdasági munkaközösség (vgmk) működött az országban. A kisiparosok száma ugyanerre az időre 140 ezer fölé emelkedett, s ezzel megközelítette az 1948-as 170 ezer főt."* * Romsics Ignác: i. m. 453. 9. A lakosság hatalmas tömegére kiterjedő ellenzéki-szakszervezeti-szolidaritási mozgalom Lengyelországban, s néhány pár ezer példányban megjelenő történetiirodalomtörténeti, később közgazdasági vitákat indító folyóirat Magyarországon, a különbség nyilvánvaló. Magyarázatként egyedül a Kádár-rendszer természetére tud hivatkozni, ennek kapcsán viszont több magyarázó okot is felsorolhat. Az okok közül az első mindenképpen az, hogy Magyarország ekkor már a kölcsönökbe menekült, így magasabb életszínvonalat biztosított az országban élők (ezt a kifejezést használja, a polgár szót még sem írhatja le) számára, mint amilyen történetesen Lengyelországban lehetett akkor. Másodikként azt mondja, hogy a Kádár-rendszer minden lehető hiteles információt elrejtett azok elől, akikre ezek az információk vonatkoztak. Csak a nyolcvanas évek közepén tudta meg, hogy a hatalmas ipari üzemek valójában veszteségesek, s hogy a munkásosztályra, főképpen pedig a nagyüzemi munkás- osztályra hivatkozó ideológia jegyében az állam komoly összegekkel támogatja működésüket, így biztosítva a látszatot, s a maga ideológiai alapvetésének valamelyes hitelét. Nem feledhető az sem, hogy ezerkilencszázötvenhat után az emberekből eltűnt az önmaguk gondolkodását képviselő magatartás, a csöndes visszahúzódások időszakát élték akkor, s azt élik azóta is. Újabb okként a lakosság akkori, s azóta is folyamatosan megmutatkozó hihetetlen széttagoltságát említi, az egyes társadalmi csoportok egymással már régen nem értettek és értenek szót, műveltségük-tudásuk, s nem utolsósorban az egyes csoportok érdeke más és más irányba vitte és viszi őket. Mindez azóta is, ahogyan jelezte, immáron jócskán túl a Kádár-rendszeren, megőrződött. A Szolidaritás térnyerését Magyarországon igyekeztek elhallgatni, erre határozottan emlékszik, de arra, hogy kitől vagy honnét hallott először a Szolidaritásról, nem. Az Élet és Irodalomban jelentek meg hírek az 1981 decemberében megtartott írószövetségi közgyűlésről, ott vita zajlott a Lengyelországban történtekről, minden más csupán a közlemények szintjén jutott el a közvéleményhez. Emlékszik arra is, hogy még 1981-ben 26
