Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
a régész Szabó János Győző Egerből Lengyelországba utazott, s onnét autójába rejtve Szolidaritás-jelvényeket és Szolidaritás-plakátokat hozott be az országba. 10. A nyolcvanas évtized a gazdaság területén mintha már megelőlegezte volna mindazt, amit a kényszerűségek miatt a következő évtizedekben is átéltek. Hiába voltak a mindig utolsó percben és kényszerből meghozott, áthatónak egyáltalán nem mondható reformintézkedések, a szellemi-ideológiai bekeményítéseket már nem tudták gazdasági engedményekkel ellensúlyozni. A jövő abban is előrevetítette magát, hogy a kulturális terület finanszírozása kapcsán egyre gyakrabban merült fel a kultúra közvetlen hasznosságának kérdése, ekkortól bontakoztak ki az áru-e a kultúra? kérdése körüli viták, míg a másik oldalon a tömegkultúra érezhető térnyerése miatt egyre gyakrabban felmerült, mondja annak ellenére, hogy ez hallatlanul idegesítette, a kulturális környezetszennyezés kifejezés. Az irodalom a politikai küzdelmeket jól bírta, még akkor is, ha számos esetben hallgatásra ítéltetett akkor, amikor az irodalmi gondolkodás átpolitizálódott, de a társadalomra ez az irodalomban jelenlévő politikai gondolkodás alig hatott. Talán a Mozgó Világ a maga húszezer fölé is fölfutó példányszámával fejtett ki társadalmilag is érzékelhető hatást. Emlékszik, a füzesabonyi állomáson az Egerbe menő vonat indulását várta, amikor találkozott felesége művészettörténész munkatársával, s azonnal a Mozgó Világ legújabb számáról kezdtek el beszélgetni. Említette már, hogy a Forrás Szárszó-száma pillanatok alatt elfogyott. Élete nagyobbik részét irodalmi folyóiratok olvasásával, s nem utolsósorban ezek közül egyiknek a szerkesztésével töltötte, de ehhez hasonló jelenséggel sem előtte, sem utána nem találkozott. Olyan társadalmi mozgalomról, mint amilyen Lengyelországban a Szolidaritásé volt, nálunk álmodni sem lehetett. Mindezzel együtt, ha valaki ezerkilencszáznyolcvanhat táján azt mondja neki, hogy a rendszer összeomlása pár évnyi távolságban van, nem hiszi el. Gondolkodott, milyen kifejezést használjon ezzel kapcsolatban, végül a rendszer összeomlása kifejezést használta, a rendszerváltás kifejezést akkor még nem ismerték. Összeomlásról beszéltek, rendszerváltásról nem, nem gondolkodtak azon, hogy mi következik annak a világnak az összeomlása után. Kádár libikóka-mozgásának pontos leírását és magyarázatát adja Széky János. Megkérdőjelezi azt, hogy Kádár „egyensúlyozott" volna keményvonalasok és a reformerek között, „valójában inkább ő maga ingadozott a kommunizmus két változata - a Sztálin előtti és az 1928 utáni szovjet modell - között, mikor melyiket látta célravezetőnek" - mondja. Kádárban ott volt az utópikus tételekben gondolkodó kommunista és a pragmatikus politikus, az adott helyzet függvényében hol az egyik, hol a másik munkált benne. Széky ugyanakkor fontosnak tartja azt is, hogy az 1945 utáni kommunista vezetők közül Kádár volt az, aki ismerte a hazai szegénységet, ezért programjában, 1956 után nyilvánvalóan a tömegek megnyerése miatt is, komoly erőfeszítéseket tett a szegénység felszámolására. „Kádárt az különböztette meg a moszkovitáktól, de még az olyan értelmi27
