Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
A szokásos ifjúsági irodalom alig érintette meg. Az ifjúsági írónak lefokozott Jókai sem, Mikszáth alig. A Bűn és bűnhődésbe viszont beleborzongott. Szinte mindent évekkel korábban olvasott el, minthogy valójában érthette volna azt, amit éppen olvasott. Szerencséje volt, az irodalom iránti, vagy inkább az irodalomtörténeti érdeklődése kirántotta abból, hogy az olvasmányaiban csak a mesét keresse. Gimnazistaként a könyvekre, folyóiratokra tett utalások már az önálló tájékozódás irányába indították el. A népi írókat olvasta, szociográfiai írásokat, antológiákat, ezek kötötték le társadalmi érdeklődését. Egyetemistaként olvasta a kijelölt irodalmat, a bölcsészhallgatóknak ezer és ezer oldalon kellett átrágniuk magukat, s olvasta az elé került világ- és magyar irodalmat is. A hetvenes és nyolcvanas években jó volt a magyar könyvkiadás, már diákként is rendszeresen vásárolhatott könyvet, könyvtárát az akkori időszakban alapozta meg. Szerkesztő lett, kéziratokat olvas máig. A kéziratban létező írás megértése, annak a megérzése, hogyan él majd az írás nyomtatott formában, külön tudást igényel. Ezt a tudást csak gyakorlat révén szerezheti meg bárki is magának. 10. Látja magát, áll Sopronban, a Várkerületen lévő könyvesbolt előtt, naponta figyelte a kirakatot, tettek-e ki új könyvet. Szegeden a Kárász utcai könyvesboltok kirakatát figyelte naponta. Egerben az iskolából ment haza Ágihoz a kollégiumba, a Fő utcai könyvesboltba pénteken szállítottak új könyveket, néha még vitték be őket a boltba, amikor utolsó órája után odaért. Megvárta, míg a polcokra kerültek az új könyvek, átnézte valamennyit, s mindig vásárolt is magának. Akkor még a vidéki városokban is hozzá lehetett jutni szinte minden újonnan megjelenő könyvhöz. Kecskeméten is hamar megismerte a könyvesboltokat, a bennük dolgozókat is, látta-láthatta a megjelenő könyvek teljes kínálatát. Egy húsvétkor, feltehetően 1999 húsvétján, mert a könyv abban az évben jelent meg, Márai Sándor Kassai őrjáratát olvasta Agiéknál, a pécsi kertben. Márai az európai kultúrát siratja ebben a második világháború idején írott könyvben, hosszú és himnikus bekezdéseket szentel benne a könyvkultúrának is, ő most nem érinti ezeket a megállapításokat, csak Márainak a kassai könyvesboltról írott sorait idézi: „Természetesen a könyvkereskedő kirakata előtt állok meg, mert az ember utazás közben is reménytelenül céhbeli és csökönyös marad. A ház, melynek boltíves termeiben a régi könyvescég otthont talált, a legszebbek egyike Felső-Magyarországon. ... Életem egyik izgalmas emléke ez a kirakat. Itt állottunk meg, minden délben, a papok iskolájából jövet, ketten vagy hárman süvölvények, kiket megérintett e kirakat vonzása, s bámultuk a frissiben kirakott, új könyveket, a »hazai és külföldi irodalom« kötött és fűzött újdonságait. ... Nevek varázsa villogott felénk e kira43
