Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Patak Márta: Madrid, Imre és Matyi
megtorpan, hóna alatt a horgászszékkel, vállán a sporttáskával, bal karján a sisakjával, ránéz Imrére, hatalmas szemeket mereszt, és csak annyit kérdez: Komolyan?, mire Imre bólint, Hogyne!, Eljössz hozzám Madridba, és meglátod! Lakhatsz nálam! Imre biztos benne, hogy Madridban hamar visszaköltözik majd Matyi szemébe is a fény, amit Budapesten annyira hiányol belőle. Hát így kezdődik. Ragadnak rá a lányok. Talán a zöldesbarna szeme vonzza a tekintetüket, talán az idegen akcentusa, mindenesetre ha hosszabb időt tölt egy helyben, akár rajzol, akár hátizsákját és sisakját maga elé ejtve csak üldögél egy félreeső terecske szökőkútjának lépcsőjén, nem telik sok időbe, és mellé telepszik valaki, többnyire egy hasonló korú lány. És Matyi nagyon jó társaságnak bizonyul. Imádják a spanyol lányok, főleg amikor megtudják, hogy nem spanyol, meg hogy festőnek indul, aztán mégis portrékat rajzol turistákról, előbb a Budai Várban, most pedig a Plaza Mayoron, legfőbb időtöltése pedig a második világháborús haditechnika és a délvidéki hadszíntér eseményeinek tanulmányozása, amúgy meg szó szerint színházban nőtt fel, és jelenleg filmforgatókönyvet ír. Lenyűgözve hallgatják, ahogyan a nők tudják hallgatni a megnyerő modorú férfiakat, mikor érthetően magyarázzák különféle gépek, műszaki berendezések működését, amikről nekik halvány fogalmuk sincsen. A lányok azon se lepődnek meg, hogy a barátjával él, ettől talán még érdekesebb a szemükben. Imre ezen csak mosolyog, mikor Matyi otthon meséli neki, kicsit méltatlankodik is, hogy neki bezzeg semmi előnyt nem jelent a származása, sem az, hogy a legjobb barátjával él egy fedél alatt. Akkor este Matyi azzal állít haza, hogy megismerkedett egy fiatal színésznővel. Gyönyörű lány, érdekes arcú, göndör hajú, inkább arabos szépség, mintha egy keleti népmeséből lépett volna elő. Elmeséli Imrének, hogy a lány elsírta magát mellette a pádon, talán ő kérdezhetett tőle valamit, nem is emlékszik pontosan, de utána alig győzte vigasztalni. Potyognak a lány könnyei, aztán egyszercsak megrázza a sörényét, mert tényleg inkább sörénye, mint haja van, mesélni kezd, Matyi pedig végighallgatja, nem szól közbe. Egyszemélyes darabra szerződtem, kifejezetten engem nézett ki a rendező, mikor először felhívott, azt mondta a telefonban, hogy bár nem ismerjük egymást személyesen, ezt a szerepet eleve rád szabtam, minden darabban láttalak, nem mondhatsz nemet! Álba, mert így hívják a lányt, nem is mond nemet a felkérésre, de most attól fél, ha lesz még egy előadás, utána meg fogja ölni a rendező, aki egy beteges, perverz, pszichopata elme. Segíts!, néz rimánkodva Matyira, ments meg, gyere el az előadásra, ne engedd, hogy megöljön az a vadállat! Matyi szeretné, ha Imre is elmenne vele, hátha Albának tényleg szüksége lesz segítségre, de Imre dolgozik, nem tud elmenni, Matyi pedig hajnalban azzal esik be az ajtón, hogy az előadás után majdnem összeverekedett a rendezővel, aki finoman fogalmazva atyai érzelmeket táplál Álba iránt. Matyi lesújtva meséli, mi történt. Ostoba és naiv vagyok, az egész csak a hiszékenységem miatt van, azonnal rá kellett volna jönnöm, hogy egyszeri találkozás után 8
