Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kurcz Ádám István: Gion Nándor temetői
- A jeltelen sírban nyugvó okos nazarénusnak viszont - és ez a fő - irigylésre méltóan gondtalan és hosszú élete volt.36 Az életrajzhoz visszatérve, Gion kisgyermekkorában a felhagyott német temetőbe vonult el játszani, ahol magába szívhatta az örökre lezárult múltnak, ráadásul egy karakteres kisebbségi közösség múltjának valamiképpeni jelenvalóságát. Tizenkét éves korában aztán barátaival a magyar temetőben egy 1944-es áldozat sírjánál ásta el palackposta formájában a jövőnek szóló üzenetként nemzeti hitvallását. Igen, rögtön el is temette, minthogy olyan gondolatait írta le benne, amelyeket akkor kimondani sem volt szabad.37 Szép mondanivalónak is lehetne venni ugyan, hogy a föld azt is befogadja, amit a világ kivet magából, de ugyan miféle világ az, ahol a gyermeki vágyakat rögtön temetni kell, még mielőtt ki lehetne mondani őket? Számunkra most még érdekesebb, hogy a temető mint a foucault-i terminológia szerinti ún. válság-heterotópia is feltűnik Gionnál - életrajzában és műveiben is. Gion kamaszkori válsága idején ugyanis a közeli zsidó temetőbe bujdosott ki. Az azt megelőző napon, hogy életében először és végleg munkába állt, ebben a temetőben engedte meg magának utoljára, hogy elsírja magát: itt búcsúztatta el gyermekkorát.38 A német temetőbe vonult el aztán tanulni, amikor az egyetemi felvételire készült.39 Az utóbbit jelképes cselekedetként is értelmezhetjük: Gion, aki közössége leghívebb krónikásává lett, az ősök sírjain készült fel hivatására, arra, hogy megőrizze és továbbadja hagyományaikat és emlékeiket.40 Hogy ez mennyire jól sikerült neki, arról nem sírfelirata vall, de majdnem: a szülőházán lévő emléktábla mint szenttamási (és nem pedig például mint magyar) íróról emlékezik meg róla.41 A temető aztán a Zongora a fehér kastélyból című regényben mint Foucault szerinti ún. deviancia-heterotópia is feltűnik. Dimitrij, a sokak által néma őrültnek tartott orosz katonaszökevény csak a temetőben lelhet nyugalmat.42 Ám Dimitrij temetői tartózkodása sem teljesen zökkenőmentes, hiszen a temető szakrális vagy tiltott tér is, ahová bizonyos jogosultságokkal lehet csak belépni43, amelyeknek meglétét a temető önkéntes őre, Korniss 36 Gion Nándor 1968. Kétéltűek a barlangban = É/II. 92. 37 „Én akkortájt és még sokáig nem éreztem otthon magam, túl gyakran kellett dadognom idegen nyelveken, ezért már vagy tizenkét éves koromban ponyvaregényeken hizlalt fantáziámmal kockás füzetlapokon gyönyörűen leírtam hitvallásomat, amelyben fennen hangoztattam magyarságomat és bizakodásomat a szebb jövőben, a tintával és gyöngybetűkkel leírt szöveget rajtam kívül még két barátom aláírta, a kockás füzetlapokat beletettük egy dunsztosüvegbe, cukorspárgával celofánt kötöttünk rá, és az üveget alkonyaikor elástuk a temetőben egy sírhant mellé, amely sírhant alatt egy derék magyar férfi nyugodott, akit a háború vége felé derékban kettéfűrészeltek egy rozsdás keresztvágó fűrésszel." Gion Nándor 1995. Önérzetesen = E/V. 328. 38 „leültem a sírok közé, belegondoltam, hogy teljesen megváltozik az életem, és elbőgtem magam. Akkor sírtam igazából utoljára eddigi életemben." Uő: 1994. Napló részletekben = E/V. 36. 39 Uo. 38. 40 Görömbei András 1981. Kimeríthetetlen forrás. Gion Nándor válaszol Görömbei András kérdéseire = É/V. 208. 41 Az emléktábla képe megtalálható itt: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2004/mar/10/kepek/ gionl6.jpg 42 „Alig látogatta már valaki a két pusztulásnak indult kis temetőt, legtöbbször talán Dimitrij, az orosz katonaszökevény járkált errefelé ásóval a vállán, és minden értelmesebb cél nélkül. Dimitrij egyébként most is ott volt a zsidó temetőben, a Lusztig család sírboltján üldögélt, ásójára támaszkodva lógatta bozontos fejét, talán a nagy Oroszországról gondolkozott, de lehet, hogy azon csodálkozott, hogy ő hogyan maradt még életben e sok halott között." Gion Nándor 1994 k. Zongora a fehér kastélyból = É/III. 476. 43 L. fent Foucault ötödik tételét! 109
