Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
rászművész Széchenyi-szobrát, ennek a csodájára jártak más városokból is, a Széchenyi alakja előtti asztalra Nagy-Magyarország térképét terítette a szobrász. Augusztusban kerültek Kecskemétre, télen tanácsi albérlethez jutottak, tanárok, színészek laktak a Lenin-szobornál lévő tízemeletes házban. A ház a városon keresztül kanyargó, a pesti és a szegedi utat összekötő körút mellett feküdt, így addig, amíg az autópálya el nem készült, mindenki, aki keresztül autózott a városon, elhaladt mellette. S a Lenin-szobor mellett. A kezével az utat jelző alakot a maga konkrétságában és átvitt jelentésében is lehetett értelmezni. A nyolcvanhárom februárjában született Ági lányukat már a szobor melletti házban lévő lakásba vitték haza. Nyolcvannégyben vehettek OTP-s lakást. Ma már azt is el kell mondani, hogyan is történt ez. A tanácsnál bejelentették az igényüket egy lakásra, ezek után évente kijelölték azokat, akik az újonnan megépült lakások közül egyet-egyet megvásárolhattak. Volt a beugró, aztán pedig jöttek a részletek, ők akkor huszonévesek voltak, kiszámították, hogy nyugdíjasok lesznek, mire a részleteik elfogynak. Hét évre rá visszafizethették a meglévő tartozásukat, így az övéké lett a lakás, eladták az OTP-nek, annak a pénzintézetnek, amelyiktől eredendően vették, majd ugyancsak az OTP-től sorházi lakást vásároltak, ebben laknak ma is. Az első lakás beugróját, aztán a másodikét is, családi kölcsönből állták, ezeknek a részleteit is szorgosan fizették. Akárhonnét is nézi, három év alatt háromszor költöztek, újabb gyermekük született, új városba kellett beilleszkedniük, a szerkesztőséget politikai viharok vették körül, közben szinte az egész irodalmi világ megbolydult. A mából nézve telítettebbnek, intenzívebbnek tűnik akkori életük, mint ahogy azt akkor megélték. Később hallotta, Szekér Endrétől, hogy Orosz István, aki a Tovarisi konyec! című, a rendszerváltás időszakában mindenki által ismert plakátot rajzolta, a Lenin-szobor avatásának alkalmából verset mondott. Egyszer, egy beszélgetés során megkérdezte Orosz Istvántól, hogy volt ez, a következő választ kapta: Igen, így volt, de a vers legalább Ladányi Mihály verse volt. Ma sem akar, s nem is tud ezen a történeten mosolyogni. Ladányi Mihály fontos költő volt, s ha ma már történetesen a Lenin-verse talán senkit nem foglalkoztat, őszintesége és a világhoz való kötődése ma is benne él a magyar irodalmi hagyományban. 60. írásában többször érint anyagi kérdéseket, kényszerűen teszi ezt, nem önmaguk anyagi körülményeiről akar beszámolni, hanem arról a világról, amelyikben éltek, szeretne minél többet elmondani. Nem tud, és nem is akar mást mondani, mint azt, hogy nem voltak szegények, ami nem azt jelenti, hogy gazdagok voltak. Átlagos körülmények között élő, induló értelmiségiek voltak, a hozzájuk hasonló értelmiségiek többsége a lakás88
