Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
hoz vezető utat hozzájuk hasonlóan járta be, s utána hozzájuk hasonlóan küzdött a részletek befizetésével, a mindennapi megélhetés gondjaival. Más vonatkozásban viszont az életük eltért az átlagostól. Az átlagosnál jóval több információhoz jutott a társadalomról, több hír, köztük rejtett hír jutott el hozzá, a kulturális szférában, ha itt már egyáltalán lehet az átlagos kifejezést használni, az átlagosnál jóval gazdagabb kapcsolatrendszerre tett szert, munkája révén a politikai világ felé is kereshette volna a kapcsolatot, ezt viszont nem tette meg. Visszanézve az otthoni világra, azt mondja, hogy a szülei sem voltak szegények, noha önmaguk helyzetét ezzel a kifejezéssel nevezték meg. Nem voltak szegények, tisztes házat tudtak maguknak építeni, három gyermeküket, igaz, az adott társadalmi közeg „hátszelével" élve, mint mások is, egyetemen tudták taníttatni, s a ház körüli, a kerthez kötődő napi munkájukkal, állatok tartásával családjuk megélhetését is biztosítani tudták. Szegénynek azért tartották magukat, mert abból a világból, amelyikbe beleszülettek, nem tudtak kilépni, s a falu fölött lévő világgal csak visszafogottan tudtak kapcsolatba kerülni. Azért is szegénynek tartották magukat, mert szegénynek születtek, legalábbis családjuk önmeghatározása szerint, de valójában is, s a megöröklött gondolkodásukból nem tudtak kilépni. 61. Azokra a lakásokra, amelyekben ilyen vagy olyan jogcímen éltek, már alig emlékszik. Tudja, hogy hol és mikor laktak, de azt, hogy hogyan élték az életüket, már nem tudja. Az első albérletben pár hónapig voltak csak, a teljes lakást talán be sem tudták rendezni. Meglepte őket, hogy a szobáknak műanyag padlója volt, ekkor kezdtek alkalmazkodni a lakótelepi körülményekhez. Örültek, hogy kislányukat a Nagy Kristóf által faragott játszótérre vihették játszani. A Lenin-szobornál álló házat két forgalmas út fogta közre, a Szeged és a Soltvadkert irányába menő út, a forgalom csak szombat délután csendesedett el. Zsófival egy közeli dombon talán itt, a városnak ezen a részén szánkóztak először. Szánkóztatták a kislányukat, aztán pár nap múlva megszületett másik lányuk, Ágika. Emlékszik a kisszobában elhelyezett kiságyára. Emlékszik, ahogy hazavitték az újszülött kislányt. Nem tudja, hogy a könyveik hol voltak, azokra nem emlékszik. 62. Arra is emlékszik, hogy amikor Ágival be kellett menni a kórházba, az ugyancsak ebben a házban lakó volt egyetemi társukat, Dobozi Esztert kérték meg, hogy vigyázzon Zsófira. 89
