Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu
egyik számában még egy cikk is megjelent róluk, Az én hősöm az apám címmel (vagy valami hasonló). A cikkben Viktor a riporter kérdésére hosszasan ecsetelte, mennyi mindent köszönhet az édesapjának, aki nemcsak remek apa, barát és ember, hanem egy neves ügyvéddinasztia tagja is, és komoly vezetői tisztséget tölt be az Ügyvédi Kamarában. Fénykép is készült róluk, az apja egy régi, trón- székszerű ülőalkalmatosságon foglal helyet, Viktor mögötte áll. Később kiderült az öregről, hogy a Kádár-rendszerben a Belügyminisztériumnak dolgozott, egészen pontosan SZT-tiszt volt, akit az Ügyvédi Kamarába épített be a titkos- szolgálat: még a Nagy Imre-temetésről is jelentett. Lajos bácsi, így hívták Viktor apját, a leleplezését követően sem esett kétségbe. Közleményt adott ki, amelyben arra hivatkozott, hogy a magyar állam biztonságáért és a rendszerváltásért harcolt, de erről nem beszélhet, mivel a tevékenysége államtitoknak minősül. Az esetet követően hamarosan meghalt, így aztán nem tudta tisztázni magát, és sosem tudtuk meg, hogy miféle titkos küldetést teljesített. Viktor karrierje nem sínylette meg az apja lelepleződését, mivel egyrészt megörökölte Lajos bácsi összeköttetéseit, másrészt maga is jó kapcsolatokat ápol baloldali üzleti körökkel. így sok és jól fizető ügyfelet szerzett a cégünknek, ezzel nélkülözhetetlenné téve magát az iroda életében. Hosszú, kínos csöndet követően, mialatt az államat simogatom, és megpróbálok úgy tenni, mintha gondolkodnék, mivel Viktor már kétszer megkérdezte, méghozzá türelmetlen hangon, hogy mit szólok az izéhez, mármint a vershez, akármennyire is igyekszem, csak ennyi telik tőlem: - Én nem is tudtam, hogy te írsz. - Majd gyorsan hozzáteszem: - Nagyon érzékeny írás.- Nem én írtam - mondja borús tekintettel Viktor -, hanem valami francia író, akivel van egy riport a mai Indexen. De ettől még igaz.- Igen - sóhajtom.- Na, mindegy - tér napirendre a tévedésem felett nagyvonalúan Viktor, majd megkérdezi: - Érezted már a frissen fűrészelt fa illatát egy asztalosműhelyben?- Hát... - kezdek bele, miközben vadul jár az agyam, hogy erre mit is mondjak - igen - nyögöm ki végül.- Nincs is annál jobb - mondja, és közben az íróasztallal szembeni falat bámulja, vagy a festményt, amely a falon lóg. A halványzöld hátteret középen vastag fekete, elmosódó csík osztja két nagyjából egyelő részre, a jobb felső sarokban pulzáló rózsaszín folt. Viktor az egyik beszélgetésünk során már megemlítette a kép címét, úgy emlékszem Tavaszi naplemente vagy valami hasonló.- Ühüm - motyogom, amit talán meg sem hall, mert lélegzetvételnyi szünet után így folytatja:- Úgy döntöttem, kiszállok. Kiszállok, mint Depardieu.- Depardieu - ismétlem meg önkéntelenül is a francia színész nevét.- Depardieu - bólint, miközben az arcán mosoly fut át. - Egyszerűen visz- szavonulok. Veszek egy birtokot a Csobáncon, szőlőt fogok termeszteni és bort fogok készíteni - folytatja elégedetten, majd újra matatni kezd a fiókjában, előveszi a Playboy Exclusive egyik számát, és a kezembe nyomja. - Tessék, nézd meg. 39
