Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kiss Benedek: Nem szán az idő; Zöldjüket a fák felejtik; Kötöz a hűség; Mindenek megköszönése; Acsargó lettem: versek

S közben lombjukat a fák elejtik, aranysárgára válnak az erdők.

A madár egy-egy mandulát felnyit, új bor forr, új borral meg új hit köszönti majd az új esztendőt.

Megérik minden gondolat, és hasogat reuma, isiász.

Kártyánk már bizony kopott, szakadt, s fázva lapul meg felül a makk ász.

Kötöz a hűség

Mezey Katalinnak a sokadikra

Virág vagy, rebbenő mosolygás, miről álmodsz a réveteg réten ?

Tudod, hogy az élet örök varázs, ahogy hajlongunk langyos napsütésben?

Emlék nélkül élsz? Hisz újrahajtod magad évente örömnek, színes reménynek! Letarol minden tél, fagyos akarnok, de magvadból szép magad mindújra éled.

S markolod áfáidét konok gyökérrel, virágod főnt ének, lét-gyönyörűség, s szállhatnak fölötted sorra az évek, kötöz az életvágy, kötöz a hűség.

Virágozz csak, virág, Isten kegyeltje, ringó derekad járja a táncot, le nem roskadhatsz, járd táncod egyre, mindenség része vagy, kit a szél átfog.