Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kiss Benedek: Nem szán az idő; Zöldjüket a fák felejtik; Kötöz a hűség; Mindenek megköszönése; Acsargó lettem: versek
Mindenek megköszönése Korda Zsuzsikának és Sárdi Gézának ajánlom Nekem meg kell köszönnöm mindent, mert magamban rég elvesztem volna. Pedig magam voltam mindig, mint a falu bolondja. Önfejű voltam. Édes szülőm igéit nem sokáig hallgattam, dacban égtem, Apámat meg megtagadtam, bár - maga módján - fájt a feje miattam. Most a vizet is köszöntőm, s aztán kenyerem, söröm, borom. Köszönöm szívemet s az érzéseket, mikbe majd belehaltam egykoron. Fájtam — voltam. S örültem is. Sőt sokat örvendeztem. Megfeszült sok szép női álom és kibomlott tenyeremben. Köszönet, millió köszönet a Mindenhatónak, ki így rendezte sorsom. A génspirálok honnan futnak és meddig érnek el e nagy porondon 1 Köszönet a hajnalnak, hogy ébreszt, köszönet az estének, ha nyugalmat ad. Hálás vagyok minden élőnek, hogy — néha — boldogítok hiszem magamat.
