Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kiss Benedek: Nem szán az idő; Zöldjüket a fák felejtik; Kötöz a hűség; Mindenek megköszönése; Acsargó lettem: versek
Kiss Benedek Nem szán az idő Nullával kezdődik minden napod, de nem szán az idő, repülnek a percek. Még egy ilyen fád akarnokot - álmodni is, csalódni is enged. Meseországot torz való követ, mert felébreszt a vekker bíz hamar. Sziszifoszra hullnak sebző kövek. Mivé lett az örömös munkadal! S mire az óra az éjfelet üti, kezdődik a körforgás elölről. Az Úr az embert azzal hergeli, hogy álmodni tud ígéretes jövőről. S mikor a végső számadás jön el, megköszönjük ezt a kétes harcot szánni való bús könnyeinkkel. O, az idő szemfényvesztő zsarnok. Zöldjüket a fák felejtik Mint a kutya, lehever mellénk a vadászkopó Szeptember. Nyelvén ikras ízek, édesség, bár a Nap mind későbben kel fel. Darázshad zúdul szőlőtőre, seregélyre ágyúval lőnek. Szüretre gondol, aki jövőre, kerüli táját a temetőknek. Felejti lábát, aki sánta, s imbolyog föl a domboldalon. Diót pottyant a diófa ága, s mandula is hull - csontos rokon. 10
