Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”

csődjéből", „a politikai, gazdasági és culturális határok új fogalma", „a távol-kelet problémái". „A főbb vezérek most a Bartha Miklós Társaságban Lakatos Péter Pál, akiről nemrég jelentettük, hogy ő volt az, aki indítványozta az egyetemi tandíjfizetések megtagadását; továbbá József Attila kommunista költő, a nemrég lefogott Tamás Aladár társaságából való." „Az előadásokon mindvégig seregével vesz részt a kommunista ifjúmunkásság és egyáltalán munkásfelnőttek is." A rendőrségi jelentés, természete szerint, persze, csak hozzávetőleges pontosságú, de a társaság történetének monográfusa, Tasi József joggal szögezi le egyik kéziratos jegyzetében, hogy: „A rendőri jelentések állandóan keresik a BMT valódi vezetőit. Ekkor - 1932. rnárc. - JA és LPP azok!"

Ez a radikalizálódás, amelyet Tasi monográfiája részletesen leír, 1933 februárjában ért tetőpontjára - s tört meg. A rendőrség ekkor lecsapott rájuk, s Lakatost is letartóztatták. Magyar János detektív felügyelő február 17-én tett jelentést kihallgatásáról (PI Arch. 614. f. 1/1933-2379/6.). Jelentésében megírta, hogy Lakatost „kikérdeztem, aki elmondotta, hogy a Bartha Miklós társaságnak 1928 év óta tagja. A társaság választmányi tagja. A tegnapi nap folyamán az összejövetelt azért hívták egybe, hogy a tagokkal közöljék, miszerint nem lehet összejöveteleket tartani. Ezt akarták közölni, amikor jött a rendőrség és őket be vitték." Ez a védekezés persze csakugyan védekezés, elhallgatja, illetve átértelmezi a történteket, de a detektív felügyelőt aligha győzte meg, másfél hónapra előzetes letartóztatásban maradt. (Nem véletlenül. Már Magyar jelentése is rögzítette róla: „Lakatos Péter Pál az országos bűnügyi nyilvántartó hivatal adatai szerint büntetve volt".)

A Gyűjtőfogházban tartották fogva. Elzártságát rosszul tűrte, unokabátyja szerint ekkor ,,/m/indenkivel elégedetlen, s egyre többet vár, kíván" családjától, barátaitól (Szalai 1965: 478.). írásai azért ez időben is megjelentek, felesége elvitte őket Szegi Pálhoz, aki azokat Urbanovszky Anna név alatt megjelentette a Pesti Hírlap Vasárnapjában, régebbi verseit pedig - ugyancsak felesége közvetítésével - a Népszava közölte (Szalai 1965: 478.). Ügyének tárgyalására 1933. április 7-én került sor. Régi barátja, Melléky Kornél védte - sikerrel. Fölmentették, mert a hivatalos verdikt szerint „a nyomozás során nem merült föl adat arra nézve, hogy a vádlottak a Bartha Miklós Társaság alapszabályszerű működésének leple alatt kommunista propagandát folytattak volna". Még aznap szabadon is engedték, toloncházba sem került. „Am - mint unokabátyja megjegyzi - Lakatosban a pár hónapi rabságban valami húr megpattant. »A küzdelem megroskasztja az embert« - írja naplójában." (Szalai 1965: 478.)

Pályája megtörése azonban nem egyszerűsíthető le a fogságélményekre, másról, többről is szó volt. Hitler németországi hatalomba kerülése és a világgazdasági válság lecsengése, párosulva a rendszerkritíkai erőfeszítések eredménytelenségével, teljességgel átstrukturálta az antikapitalista mozgalmak lehetőségeit - mozgalmi apálykorszak állt be. Az egyik kortárs (Méliusz József) utólag egyenesen az „illúziók összeomlásáról" beszélt, így az az érzület, amely Lakatost a megelőző években mozgatta, diszfunkcionálissá vált. Az év végén, egyik Gyarmati Fannyt az értelmetlen aktivitástól óvó levelében (1933. dec. 5.) Radnóti már ki is mondta a közhangulat változásának következményeit. „Látod Drága így néznek ki a mi kommunistáink. Gyuri is, Lakatos is, Forgács is. Ne tartozz közéjük Drága Szívem. Divat ez most. Az igazi robbanó elemek hallgatnak most." (Idézi Ferencz 2005: 194.) A paradox a dologban azonban éppen az, hogy - ha tetszik - éppen az a „divat" változott meg, amelyre Radnóti hivatkozott. Pontosabban, azok a lélektani föltételek, amelyek egy ilyen típusú küzdelem fönntartásához elengedhetetlenek, máról-holnapra elenyésztek. Elveszett, vagy legalábbis jelentősen összezsugorodott a siker reménye, s ez irreálissá tette azt, ami nem sokkal előbb még kézzelfogható célként vonta maga felé az elégedetlen embereket. A feszültség pedig, amely továbbra is áthatotta a szélesebb társadalom életét, új utakat keresett fölszínre kerüléséhez.

112