Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
s az utóbb 1926-os élményként fölidézett Állam és forradalom olvasása közt föloldhatat- lan ellentmondás feszül. Sajnos az sem tudható pontosan, meddig dolgozott a Nemzeti Újságnál, s így orientációkeresése egy nagyon fontos láncszeme rekonstruálhatatlan s megérthetetlen. Az mindazonáltal bizonyos, a világgal szembeni, már megrögzült, mondhatnánk „alkati" elégedetlensége, „idealizmusa" s közösségvágya más irányba vitte. Olyannyira, hogyl927-től verseit már a Népszava közölte, s az 1928-ban összeállított (1929- ben megjelent) szociáldemokrata kézikönyv, a Madzsar József szerkesztette Társadalmi Lexikon, amelyben önálló szócikket kapott, már mint „szocialista költőt" mutatta be. O maga pedig utóbb, nem teljesen megbízható 1953-as önéletrajzában úgy emlékezett, hogy „1928-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lettem, Tamás Aladár (...) javaslatára" (Lakatos 1971/1953: 387.). Ezt az eseményt azonban unokabátyja egy évvel későbbre, 1929-re teszi - s az ő adata látszik pontosabbnak. 7 Hogy pontosan mikor lett az illegális kommunista párt tagja, igazában persze másodlagos kérdés. Ami csakugyan fontos, az ugyanis a forrásokban viszonylag jól megfogható - 1928-től addigi absztrakt elégedetlensége jól érzékelhetően konkrétabbá, szociális karakterűvé vált. Belépett az egyesületté lett Bartha Miklós Társaságba. (Erről, pár évvel később, egyik rendőrségi kihallgatása során ő maga is beszélt, konkrétan, 1928-at nevezve meg időpontként, s így tudja ezt unokabátyja is [Szalai 1965: 477.]). A belépésre, állítólag, Tamás Aladár vette rá - az ellentmondás, hogy ez a belépés egyben már az illegális párthoz való csatlakozása is volt-e, nyilván innen adódik. De a Bartha Miklós Társaság mindenképpen új kontextust jelentett eszmélkedése számára, s mint utóbb kiderült, meghatározta elkövetkező éveit. Ettől kezdve ugyanis annak a sokféle hangú, amorf és ellentmondásos nemzedéki szerveződésnek az egyik hangadója lett, amelyikben fokozatosan kikristályosodott a radikális rendszerkritika egyik centruma s ez a centrum az értelmiségi ifjúság új orientációjának alakulása szempontjából mintaadó lett. A BMT természetesen az akkori politikai élet keretein belül erősen marginális szervezet volt, közvetlen politikai súllyal nem vagy alig rendelkezett, de szervezeti keretet és fórumot biztosított a rendszerrel elégedetlenkedő fiatalabb nemzedékeknek. S amíg a társadalom mint egész a hatalmi viszonyok függvénye és a konformitás közege volt, e társadalom peremén, a marginalitásban hangot kaphatott, „megszólalhatott" mindaz a disszonancia, amely e társadalom napi gyakorlatában kitermelődött. A „valóság", a maga zavaros és letisztulatlan formájában, először itt verbalizálódhatott. Nem kétséges, hogy olyan erősen hierarchikus, merev és jórészt hatalmilag integrált társadalomban, mint amilyen a két világháború közötti is volt, ez a lehetőség a marginalitás legnagyobb, s pótolhatatlan előnye. Az uralkodó, mainstream pozíció ugyanis gyakorlatilag megköti részeseit, előírja számukra, mi gondolható el s mi nem, mi a „legitim", amelyhez „mindenkinek" igazodnia kell, a perem azonban ezektől a kötöttségektől jórészt függetlenedik. Érintkezik a centrummal, de nem tud és/vagy nem is akar igazodni hozzá. S a maga köreiben saját tapasztalatai összegeződ- hetnek, sőt artikulálódhatnak. Mert a valós élet disszonanciáit átélők e közegben egymásra találnak s egymás számára affirmativ közeget alkotnak. A marginalitás szociológiájának teljes félreértése volna azonban azt hinni, hogy az, ami egy ilyen közegben leképeződik, az össztársadalom szempontjából az ideális alternatíva volna. Az itt fölszínre kerülő eszmék és vélekedések ugyanis maguk is a tényleges hatalmat birtoklók érdekeitől és (erő)viszonyaitól deformáltak, és a saját álláspont csak nagyon lassan, ellentmondásosan és sohasem maradéktalanul alakulhat ki, tisztulhat le. Az ellentéteket verbálisán elfedő s a rendszert legitimáló hamis tematizáció, amely uralja 98
