Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
a nyilvánosságot, a marginalitásban mozgókra is hat, - ettől teljesen, még végletes körülmények közt sem lehet megszabadulni. Minden korszak rejtett előföltevéseken alapuló domináns eszmerendszere ugyanis a hatalmi helyzetben lévők érdekei szerint szerveződik, ám általános érdekként fogadtatik el. S ez egyebek közt azért is lehetséges, mert ez az összefüggés automatikusan nem válik átláthatóvá, a nyilvános beszéd éppen a lényeget fedi el, s ugyanakkor minden további beszédet a maga logikája szerint generál. Lakatos pályája mindenesetre innentől válik igazán érdekessé. Mint a Bartha Miklós Társaság kereteiben zajló rendszerkritikai gondolkodás részese paradigmatikus figurája lett annak a nagy erjedésnek, amely a radikális jobb és a radikális bal szélsőségei közt mozogva átalakította a magyar közélet szerkezetét, s valamiképpen valamennyi ellenzéki áramlatra hatást gyakorolt. Érdekessé különösen az teszi Lakatost, hogy mintegy egymaga is megtestesítette azokat a tendenciákat, amelyek a társaságon belül megjelentek, s így gondolkodása alakulástörténete önmagán túl is mutat. Azt mondhatjuk, akaratlanul is egy egész nemzedék ellentmondásait és útkereséseit fejezte ki. S erényei a marginalitás viszonyai közt éppúgy jellegzetesek, mint gyöngéi és tévedései is. Magára a nemzedékre pedig éppen ezek sajátos, amorf kombinációja volt igazán jellemző. 8 Az 1928-as év kronológiája homályos, két esemény azonban mindenképpen ehhez az évhez köthető. Az egyik: megvált a Nemzeti Újságtól, s a Budapesti Hírlaphoz lépett át. Munkája új helyén is valószínűleg névtelenségben maradó szerkesztőségi kulimunka volt. A másik: az év folyamán valamikor a Bartha Miklós Társaság tagja lett. Ezt a már említett források (PI Arch 614. f. 1/1933-2379-121.) mellett egy utóbb keletkezett rendőrségi összefoglaló is dokumentálja, amely így foglalja össze a történteket: „1928-ban az egyesület [ti. a BMT] alapszabálya kormányhatósági jóváhagyást nyert s most már legális egyesületi életet folytathatott volna. Ekkor azonban már a társaság tagjai közt találjuk Kodolányi János, József Attila és Lakatos Péter Pál forradalmi írókat, akik közül az előbbi kettő a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Szövetsége magyarországi szervezetének is tagja, a harmadik, Lakatos Péter Pál író pedig bár nem bejegyzetten, de mégis a forradalmi írók közé számítandó." (LITINTERN. Bp. 1934. 60.) Hogy a rendőrségi összefoglaló Lakatos jellemzésekor az 1928-as tapasztalatokat rögzítette-e, avagy a későbbieket vetítette vissza, utólag is kriminalizálva tevékenységét, nem dönthető el. Szereplésének konkrét nyoma csak 1929 tavaszától mutatható ki. 1929. március 6-án Erdődi Lajos Földbirtokreform Európában címmel tartott előadást a társaságban (a helyszín a gróf Károlyi utca 8. szám alatti Fővárosi Könyvtár előadóterme volt), s az előadáshoz ekkor negyedmagával Lakatos is hozzászólt. (A másik három hozzászóló, mint dr. Fets Sándor rendőrkapitány, hatósági biztos jelentése elárulja, dr. Dénes István, Kardos Béla és Örsi Attila volt.) A rendezvény szűk körben, 30 hallgató előtt folyt le (OL K149-1932- 7-4442/6-7.). Nem sokkal később már maga Lakatos is tartott előadást. A Bartha Miklós Társaság hírei című, 1929. áprilisi tájékoztató a tervezett előadások közt megemlíti Lakatos Magyar irodalom című előadását is (OSZK Kézirattár, Fond 71/54-15.). Az előadást a társaság egyik vezetőjének, Fábián Dánielnek emlékezése szerint Lakatos meg is tartotta. Fábián szerint „sorravette a nagy magyar klasszikusokat, kiemelte Vörösmarty vagy Petőfi, Arany népnemzeti irodalmának jelentőségét, majd ugyanezt Ady Endrére is kiterjesztette. Ady azonban formában, tartalomban olyan gazdagodást hoz a magyar irodalom számára, mely ma még szinte felmérhetetlen. Állandóan támadják pesszimizmusa miatt. De Ady halálhívása és halálsejtése mellett ott van az élet fokozott igénylése is. Mi fiatalok Adyban a haladó költőt és az élet harsonásat üdvözöljük. Kitért a legújabb szociális tárgyú irodalomra és a fiatalokra, közülük József Attila, Illyés Gyula, Kodolányi János, Erdélyi József jelentőségét méltatta." (Fábián é. n. 56., a szöveget Tasi 99
