Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”

A hetedikes anyag legfőbb jellegzetessége az olvasmánykészlet jelentős növelése és az addig tanultak irodalomtörténeti folyamatként való összefoglalása. A magánolvasmányok köre ugyanaz, mint korábban, de gazdagabb tartalommal, súlyosabb művekkel: „Katona: Bánk bán; Csokonai: Dorottya; Kisfaludy S. regéi; Kölcsey válogatott beszédei; Gyöngyösi: Murányi Venus; Szemelvények a kuruc balladákból és énekekből, Mikes leveleiből. Zrínyi, Balassa, Pázmány, Gvadányi, Kármán, Fazekas, Kisfaludy Károly drámai és víg elbeszélései." (Ért 1914/15: 49.) Az olvasmányok, az egyes művekből leszűrhető tapasztalatok azonban itt már „irodalomtörténetté" álltak össze, Pintér Jenő tankönyvként használt A magyar irodalom története című könyve kalauzolásával. Az anyag ebben a vonatkozásban: „A magyar irodalom története a legrégibb kortól Kisfaludy Károly haláláig irodalmi szemelvények alapján, kiváló tekintettel a világirodalmi kapcsolatokra. Megfelelő nagyobb irodalmi tanulmányok olvasása Pintér: Irodalmi olvasókönyve alapján." (Ért 1914/15: 49.)

Ha minderről összefoglalóan, ismeretalapozó és személyiségépítő szempontból akarunk szólni, azt kell mondanunk, hogy stúdiumai során Lakatos egy historizáló nemzeti mitológiával, egy klasszikus, legalább részben nyelvileg is remek szöveganyaggal és a nyelvi megnyilatkozás formális stilisztikai és retorikai szabályaival gyarapodott. Egyfajta mentális, „nemzeti" kondicionáláson ment keresztül, s a történeti és jelen idejű „valóság" megismerése helyett mitologémák uralma alá került. Valóságérzékét nemcsak hogy nem fejlesztették, de a napi gyakorlatban fölszedett valóságismeretét is meghatározott irányban deformálták. Az irodalom nem kritikai potenciálként, hanem nemzeti legitimációs eszközként alakította nevelését. A megismert művek egy része viszont tagadhatatlanul magas esztétikai szinten mozgott és jelentős irodalmi potenciált képviselt, jóllehet a kánon, amelybe ezek a java művek is besorolódtak, szűkítő és deformáló volt.

A valláserkölcsi nevelés még nyíltabban és közvetlenül az indoktrináció eszközének tekinthető. Az értesítőkből ez is szépen nyomon követhető. Az évenkénti részletező bemutatásra itt nincs is igazában szükség, mert ez állandó és folyamatos fejleménye volt az iskola életének. Lényege viszonylag röviden is bemutatható. Az elsős vallástan anyag már megadja az indoktrináció alapszerkezetét, amit azután csak folyamatosan bővítettek. Az értesítő szerint elsőben a vallástan anyaga ez volt: „Az ember végcélja és rendeltetése: a hit fogalma, tárgya, szükséges volta és tulajdonságai: az apostoli hitvallás 12 ágazata: az Isten és felebarátaink iránt való szeretet. Az Isten 10, az anyaszentegyház 5 parancsolatja; a bűnről és az erényről. A malaszt és szentség fogalma. Az elméleti megvilágosító példák." (Ért 1908/09: 53.) Ennél az elvont szerkezetnél azonban nyíltabban beszél az 1909/10. tanévi beszámoló, amely az „iskolai év lefolyásáról" szólva külön fejezetben tájékoztat a „vallásos és hazafias nevelésiről. Itt egyebek közt ezeket olvashatjuk: „Az ifjúság vallásos, erkölcsös, hazafias nevelése, kötelességtudása és jellemfejlesztése a tanári karnak kiváló gondját képezte és erre minden kínálkozó alkalmat megragadott. A kath. ifjak az igazgató és tanárok vezetése alatt a téli időszakban vasárnap és ünnepeken, az év többi részében naponkint megjelentek a szt. misén. Vasárnaponkint egész éven át szt. beszédet hallgattak a tanulók, valamint részt vettek az anyaszentegyház által elrendelt körmeneteken, szept. 10. és nov. 19-én boldogult Erzsébet királynénk emlékének szentelt gyászistentiszteleten, október 4-én Őfelsége névünnepén, okt. 30-án és febr. 12-én a bíboros hercegprímásnak, intézetünk nagy jótevőjének névünnepén, illetőleg születésnapján tartott istentiszteleteken. Április 8-án Galdon Károly intézetünk nagy jótevőjének halála évfordulóján tartott gyászistentiszteleten. A püspöki kartól kiadott utasítások szerint végezték a tanulók az év folyamán gyónásaikat és a húsvéti szentgyakorlatokat. Külön végezték ájtatosságaikat a Mária kongregáció tagjai. Az előadások imával kezdődtek és végződtek." A hittani vizsgálatokon püspöki biztos elnökölt. (Ért 1909/10: 109-110.). A Mária-kongregáció keretében nagy Szent Imre-ünnepélyt rendeztek, az évi program része volt a különféle „hazafias ünnepélyek"

92