Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”

1911/12: 114.). Az V. osztályban, tehát immár a fölső tagozatban, az 1912/13. tanévben is a „szokásos" eredményeit hozta, megint csupa egyes (jeles) lett, a tantárgyak azonban némileg módosultak. Most vallástan, magyar nyelv, latin nyelv, görögpótló irodalmi tanulmányok, görögpótló rajz, német nyelv, történelem, természetrajz, mennyiségtan, testgyakorlás (!) terén elért eredményeit rögzítették (Ért 1912/13: 121.). Érdekes viszont, hogy osztálytársai többségével ellentétben ő a görög nyelv helyett csak az úgynevezett „görögpótlókat" választotta, rendkívüli tárgyakat (például francia nyelvet vagy gyorsírást) nem vett föl, a testgyakorlás alól pedig most nem lett fölmentett - s ráadásul jól is teljesített. A már „szokásos" ösztöndíjat ez évben is megkapta (Ért 1912/13: 111.). A VI. osztályban, az 1913/14. tanévben némileg módosult a kép - részben picit rontott, részben előrébb lépett, nyilvános szereplést is vállalt. Jelesei közé most bekerült egy 2-es (jó), történelemből, testnevelésből pedig újra fölmentett lett (Ért 1913/14: 142.) Az ösztöndíjat most is megkapta, de immár „I. osztályú ösztöndíjat" érdemelt ki, amely 400 koronával járt (Ért 1913/14: ?). S mint nagyobb diák, most már iskolai rendezvényeken is föllépett. 1913. október 6-án, az aradi vértanúk emlékére rendezett „hazafias ünnepély" negyedik műsorpontja ez volt: „Október 6. Költemény ifj. Ábrányi Kornéltól. Szavalta: Lakatos Pál VI. o. t." (Az ünnepi beszédet ekkor Lakatos Vince mondta!) 1913. december 14-én, az Eötvös József születésének 100. évfordulójára rendezett ünnepségen pedig a műsor vége felé (közvetlenül a Szózat eléneklése előtt, tehát hangsúlyos helyzetben) került megint rá sor: „Végrendelet. Szavalta Lakatos Pál VI. o. t." - ahogy a beszámoló rögzíti (Ért 1913/14: 128., 129.). Az ünnepi beszédet, aligha véletlenül, megint nagybátyja mondta, - a szereplők közé való bekerülésben tehát valószínűleg az ő keze is benne volt. A VII. osztályban, az 1914/15. tanévben, amely már a világháború idejére esett, lényegileg az előző év eredményei ismétlődtek meg - csak iskolai rendezvényen való föllépést most nem regisztrál az értesítő. A fölvett tantárgyak s az elért eredmények ugyanazok, mint az előző évben (ez évben testgyakorlásból is jelest kapott, tehát nem lett fölmentett), s a 400 koronás ösztöndíjat is megkapta (Ért 1914/15: 103., 96.)

Mit adott neki intellektuálisan a gimnázium? Nevelését, a családi emlékezetet megrögzítő Szalai szerint, nagybátyja irányította. „A katolikus gimnázium tanulója fölött ott magasodik óvón és serkentőn a hatalmas termetű, boltozatos koponyáját pap.” (Szalai 1965: 475.) Ez a sajátos, családi tutoráció, tárgyi értelemben bizonyosan javára vált, hozzájárult tudása megalapozásához. Ugyanakkor az is valószínű, ez a helyzet fölerősítette az iskolára amúgy is nagyon jellemző vallásos indoktrináció, a „valláserkölcsi" nevelés hatását. A premontrei gimnáziumban megszerezhető tudás és beállítódás tehát fölerősítve, fokozottan alakította.

Gondolkodása és személyisége alakulása szempontjából különösen két terület érdemel megkülönböztetett figyelmet. Az irodalmi tananyag, s az, amit maga a nevelői szóhasználat is „valláserkölcsi és hazafias neveléseként jelölt meg. Az egyik a majdani költő formálódását is befolyásolta, a másik (de már az irodalmi tananyag bizonyos dimenziói is) a „valóság" definiálása és értelmezése szempontjából bír jelentőséggel. Mindkettő egyszerre alapozó jellegű s ugyanakkor elidegenítő hatású volt.

Az irodalmi tananyag az értesítők alapján jól fölmérhető. Az elsős anyag, életkori megfontolásokból is, az „egyszerűnek" és didaktikusnak tartott folklórra épült: „Olvasmányok: Népmesék. A klasszikus hősi mithosz köréből, a hun és a magyar nemzeti mondából és az Árpádok történetéből vett elbeszélések. Rajzok a magyar földről és a magyar nép életéből. - Költői olvasmányok: Történeti, hazafias, leíró és a családi életből vett költemények." (Ért 1908/09: 53.) Ez az anyag természetesen a képességek és készségek fejlesztését is szolgálta, az „értelmes és hangsúlyozott olvasás", a „tartalom" „szabadon való elbeszélése" s a „tanult versek szavalása" bizonyos értelemben a konkrét tartalomtól függetlenül is fejlesztő hatású volt. De az anyag gondolkodásalakító szerkezete, in nuce, már itt fölsejlik. Az irodalmi anyag valójában

90