Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
fizikai tehertételt jelentett, de pszichés állapotát, szociabilitását is kedvezőtlenül alakította. Sorsa alakulásában ez lett az egyik fontos tényező. Egyke s beteg volt, apja „tehát" elkényeztette, de legalábbis igyekezett életét megköny- nyíteni. Mint a paraszti munkára alkalmatlant, taníttatták. Elemi iskolai tanulmányait a helyi, „falusi" elemiben végezte, tízéves korában azonban a keszthelyi premontrei gimnáziumba adták tanulni, ahol nagybátyja, a ma is számon tartott tudós pap tanár, Lakatos Vince (1868—1926) vette pártfogásába s irányította tanulmányait. A keszthelyi főgimnáziumnak 1908 és 1916 közt volt növendéke. Az akkoriban szokásos nyomtatott értesítőkből az iskoláról és tanulmányairól is sok minden megtudható. A gimnázium, nevének megfelelően, egyházi fönntartású és irányítású iskola volt, a premontrei szerzetesrend felügyelete alatt. A tanári kar, amelynek egyik fontos tagja volt a „nagybácsi" is, részben papokból, kisebb részben úgynevezett „világiakból" állt. Az igazgató, Berkes Ottó maga is egyházi ember volt, premontrei kanonok, az 1908/09. tanévben már tizennegyedik éve tanított. A „nagybácsi" (vö. Viczián 2003) ugyanezen évi beosztását az értesítő így adta meg: „Lakatos Vince dr., oki. r. tanár, bölcseletdoktor, a VI. osztály főnöke, az önképzőkör vezetője. Tanít: vallástant a IV., latin nyelvet a VI. és VIII., magyar nyelvet a VII. és Vili. osztályban heti 17 órával." Tanárkodási éveinek száma: 16. (Ért. 1908/09: 50.) Későbbi évek beszámolóiból tudjuk, publikált is. 1911-ben például a Magyar Középiskola című lapban Újítás a retorika és poétika tanításában, a Religióban, szintén 1911-ben, A jó stílusról címmel jelent meg tanulmánya, a Zala megyei Almanach 1912. évi kötetében pedig A Balaton és költőink címmel értekezett (vö. Ért 1911/12: 51.). De írt még színdarabot is, a Két tavasz ébredése címűt a gimnázium növendékei 1910. március 15-én, az iskolai ünnepségen elő is adták (Ért 1909/10: 111.). A kor normái szerint fölkészült pedagógiai szakembernek számított, igazi hitbéli autoritás volt, akinek nyelvi és esztétikai érdeklődése a család ilyen irányú diszpozícióit is jelzi. Bizonyos irodalmi véna sem tagadható meg tőle, noha ambícióit e téren papi mivolta nyilvánvalóan behatárolta. Az iskola, rendi elkötelezettségének megfelelően, nagy súlyt helyezett a valláserkölcsi és hazafias nevelésre, a tananyag azonban, tartalmi, szerkezeti szempontból a korra jellemző úgynevezett klasszikus tudás- struktúrát mutatta. Historizáló irodalmiság, erős nyelvi dominanciával (magyar, latin, görög, német), az úgynevezett reáliák minimumra szorítása mellett. (Az oktatott anyag, tárgyanként és évfolyamonként, jól rekonstruálható az évi beszámolókból.) Lakatos az első, 1908/09. tanévet még magántanulóként végezte (Ért 1908/09: 126.) - nyilván betegsége miatt. (Az első osztály létszáma egyébként igen magas volt, 67 fő, közülük ketten magántanulóként végezték tanulmányaikat, ketten pedig kimaradtak. A magántanulók érdemjegyeit, sajnos, az értesítő nem regisztrálja.) Másodiktól fogva viszont rendes tanulóként tanult. (Nevét elsőben Lakatos Pál, második évben Lakatos Pál és Lakatos Péter Pál formában vegyesen regisztrálták.) Tanulmányi eredményei ettől kezdve transzparensek. Érdemjegyei 1909/10-ben így alakultak: vallástan 1, magyar nyelv 1, latin nyelv 1, földrajz 1, természetrajz 1, mennyiségtan 2, rajzoló geometria 1, szépírás 1, testgyakorlás fölmentve, ének 1, magaviselet 1 (Ért 1909/10: 130.). Tagja volt az úgynevezett segítő egyesületnek (Ért 1909/10: 88.), s azok közé tartozott, akik eredményeikért könyvjutalomban is részesültek (Ért 1909/10: 120.). Harmadikos eredményei még jobbak lettek, az 1910/11. tanévben már valamennyi tárgyból egyes, azaz jeles jegyet kapott (Ért 1910/11: 148.). (Most már német nyelvet, történelmet és magánrajzot is tanult, testgyakorlásból ez évben is fölmentették.) Ekkor már ösztöndíjat is kapott, 300 koronát „néhai Jettim József alapítványából" - ez úgynevezett „II. osztályú ösztöndíj" volt (Ért 1910/11: 135.). A IV. osztályban, az 1911/12. tanévben szinte lekopírozta előző évi teljesítményét: minden jegye újra egyes, azaz jeles lett (Ért 1911/12: 126.), ugyanazokból a tantárgyakból, s újra megkapta a 300 koronás ösztöndíjat is, ugyancsak néhai Jettim József alapítványából (Ért 89
